Folia archeologica 12.

Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése a XII-XV. századig

Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése 205 mája. Ennek első megnyilatkozása a fenékre szegecselt, kisméretű, majd egyre növekvő fenékcsappal ellátott kulcsfészek. Amikor a csapoknak, vagy más néven őriemezeknek számát a biztonság érdekében fokozni kívánták, megszületett a dióház, amely már a többszörösen, sőt geometrikusán híjazott kulcsoknak megfelelő őrlemezrendszer beépítését is lehetővé tette. Mindenkor a használhatóság és célszerűség szabta meg a zárak készítésének szempontjait. Hazánkban, külfölddel ellentétben, a románkori zárak díszítésével csak nagyon korlátozott mértékben számolhatunk. Kilincsük nincs, helyette külső és belső reteszemelőt alkalmaznak.

4

4 A XII—XIII. századi szerkezeti mechanizmusok történetét vizsgálva röviden ki kell térnünk a dr. Szabó Kálmán Kecskemét környéki ásatásai alkalmával feltárt emlékanyagra. Az aranyegyházi első lakóházban „A legjelentősebb a tárgyak között az itt talált 17 centiméter hosszú háromszög alakú ládazár. . . Mivel azonban több helyről is kerültek elő háromszög alakú ládazárak, kétségtelennek látszik, hogy a XII—XIII. században ezeket a zárakat általánosan használták az Alföldön."

4

5 Szabó Kálmán véleménye szerint ezeket a zárakat ládákra alkalmazták, amelyek elengedhetetlen kellékei voltak a XIII. századi magyar lakásnak. Szabó Kálmán ásatási anyagát a súlyos háborús veszteségek következtében tanulmányozni ma már csaknem lehetetlen. Mivel azonban a háromszögű lakatok az ország egyéb területeiről is — főleg a XVI—XVII. századból — nagyszámban kerültek elő, szerkezeti rendszerüket meghatározni nem túlságosan nehéz feladat. A háromszegletű lakatok a zárakhoz hasonlóan egyenetlenül kovácsolt zárlemezekből készültek. A boríték első és hátsó részén gyakran merevítő bordát alkalmaztak, a biztonság fokozása érdekében. Kulcslyukaik kisméretűek, és a XIII. században még kulcsház nélküliek. Nyelvszáruk és nyelvcsapjuk retesznyereg alatt mozog a zárakhoz hasonlóan, azonban ezek csaknem minden esetben a zárfenék lemezre felszegecselt, esetleg két állvány közé szorított rugóval rendelkeznek, amelyek a szerkezeti rendszert állandó megfeszített állapotban tartják. Ezeknek a háromszögletű lakatoknak meglétét ezidei ismereteink alapján bizonytalannak tartjuk, mivel a feltáró ásatási területét és anyagát behatóan elemző dr. Méri István a következő megállapításra jut: „. . .Szabó Kálmánnak egy egész sereg helyesnek és elfogadhatónak látszó megfigyelésére, adatára és következtetésére nem építhetünk biztosan addig, amíg azokat hiteles feltárás meg nem erősíti."

4

6 III. A XIV. században hazánk területén is megjelentek a vízi erő hajtotta kalapáló gépek. Az új technikai ismeretek segítségével már nagyobb méretű lemezeket is lehetett készíteni.

4

7 A termelékenység növekedése magával hozta a 4

4 Bdvi Illés A., i. m. 27. 4

5 Szabó K., Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. BHH 3. (Bp. 1938) 21., 25. — ahol a háromszögletű zárakra vonatkozó nézeteit megismétli. 4

6 Méri I., Arch. Ért. 79(1952) 55. 4' Csányi K., i. m. 4