Folia archeologica 12.

Kovalovszki Júlia: A szarvasi honfoglaláskori ezüst karperec

Л szarvasi bonfoglaláskori e^iist karperec 175 előrelép s hátsó combjai közül elől felkanyarodó farkának bojtja átkötött kettős palmettává nyílik szét. Testének és mellső combjának kettős vonala az állatalakot még jobban kihangsúlyozza, mellső combját pedig apró körkörös díszítése fokozottabban kiemeli. Mindezt az állat nyakán, oldalán és lábán alkalmazott ívelt vonalak lendülete egészíti ki. Az állatalakokat bezáró köríveket kívülről •— a lemezszalag megmaradt felső szakaszán — kettős ívelt vonalú átkötés fogja össze, amelyhez — a tarsolylemezekről ismert — kettős körvonalú legömbölyített végű levéldísz csatlakozik.

8 Ez a térkitöltő mintája a tölcséresen kiszélesedő felületnek, melyet fent a lemez szélével párhuzamos vonal határol. Valószínűleg ugyanilyen minta volt a körívek között a lemez alsó részén is. A díszítés a lemezszalag egyik végén az állatalakot magábafoglaló kettős kör ívével kezdődik, a másik végén viszont megkezdett, de függőleges vonallal elvágott hasonló körívek kis részletével záródik, mintegy jelezve a minta végtelenségét. Utóbbi belsejében a körívek közötti átkötéshez hasonló, de fordított ívelésű, térkitöltő minta van. Az egész díszítés harmonikus összhangja s ezen belül az ábrázolásmód kifejező ereje s amellett a részletek megoldásának könnyed finomsága, a térkitöltés arányossága, a vonalvezetés határozottsága és lendülete kitűnően képzett mester kezére vall. Az ötvösmester a megkapó díszítés külső megjelenésének hatását még sajátos — a honfoglaláskori ötvösművekről ismert — készítésbeli eljárásokkal is növelte. Az állatalakok, növényminták és a keret körvonalait, valamint a belső díszítő vonalakat is, poncolóval készítette, mégpedig úgy, hogy a szerszám keskeny élét, valószínűleg előre kirajzolt vonalakon

9 egymás után beütögette. A poncnyomok hol sűrűbbek, hol ritkábbak és általában kisebb-nagyobb mértékben fedik egymást; ezáltal folyamatos mélyedést adnak. A vonalmélyedések alja azonban nem egyenes, hanem fűrészfogszerűen tagolt, ami azt jelenti, hogy a mester a szabályos, vésőalakú poncolót beütögetés- közben a készülő vonal irányára kissé ferdén tartotta. így a szerszám-él egyik sarka mélyebben nyomódott a felületbe.

1

0 (XXXVI. t. le, d.) Az állatalakok szemének kiképzését, a mellső combok felületének kitöltését és az egyes levelek közepének kihangsúlyozását stb. viszont köralakú poncolóval végezte.

1

1 A mintázat kiemelése céljából a hátteret kissé visszakalapálta, majd aranyozta. A kissé vályúszerű nyomokból és a helyenként egymás mellett sorakozó kis kerekedő mélyedésekből ítélve az ötvös a hátteret gömbölyödő végű szerszámmal veregette vissza.

1

2 (XXXVI. t. lc—d.) 8 Ilyeneket találunk például a tarcali, bezdédi, eperjeskei stb. tarsolylemezek díszítésében. Fettich N.. i. m. XLII. t., XLIX. t., LIX. t. 2. 9 Határozottan bizonyítani nem lehet, de itt-ott egészen halvány nyomok mintha azt mutatnák, hogy a minta rajzát — esetleg csak főbb vonalait — poncolás előtt bekarcolták. (Ilyen látszik pl. a baloldali első állat mellső lábán és a második állat fején a füleknél stb.) 1

0 A szerszám végének szélessége és alakja főként a baloldali első állat farkának középső vonalán (az átkötésig) figyelhető meg. Itt ugyanis a többitől eltérően a vonalra keresztbe fordítva ütögette be a szerszámot, amelynek szélessége kb. 0,6 mm. 1

1 A körponcoló végének átmérője azonos a vésőalakúéval (0,6 mm). 1

2 A szerszám átmérője a nyomokból ítélve 1 mm-nél valamivel nagyobb volt. Talán ezzel ütötték be azt a kerek mélyedést, amely a baloldali első állat derekának alsó részén látható.