Folia archeologica 12.

Kovalovszki Júlia: A szarvasi honfoglaláskori ezüst karperec

174 Kovahvszki Júlia hajlított lemez pödrött csövecskékké alakított két végét. Ebből a lemezszalag egyik végén a középső, a másikon pedig a felső pödrött csövecske töredékes részlete maradt meg. (XXXVI. t. lc-d.) Arról, hogy a lemezszalag már használata közben eltörött, az az egymással szembenlevő két lyukpár tanúskodik, amely két összeillő töredéknek törésvonala mellett, alul-felül látható. (XXXVI. t. la, le.) A lyukakat a lemez fonákjáról a színe felé ütötték át. Kitüremlett, de — láthatólag — visszaütögetett szegélye erősen kopott. (XXXVI. t. lc.) Az egyik lyuknál a lemez hátsó oldalához vékony huzaldarabka tapad, amely bizonyára a töredékek összeerősítésére szolgáló fémhuzal maradványa. (XXXVI. t. lb, balról az első darabon felül.) 47. ábra Még egy utólag átütött, az előbbieknél nagyobb lyuk van a szalaghoz most közvetlenül nem csatlakozó darabon, mégpedig lezárt végének közelében. Ennek széle egyenetlenül és élesen kitüremlik, ami azt látszik bizonyítani, hogy a fentiekkel nem egyidőben, hanem később, talán a lemez elvágásakor ütötték be. A megcsonkított formájában másodjára felhasznált lemez végeinek rögzítésénél lehetett szerepe, amint arra alább még visszatérek. (XXXVI. t. la, ld.) A lemezszalag mostani töredékessége és csonkasága ellenére a díszítés eredeti rendszere csaknem teljes egészében rekonstruálható. (47. ábra) Ebben részint az segít bennünket, hogy főmintájának, az ismétlődő körbefoglalt állatalakoknak helyenként kétharmada is megmaradt, s így a hiányzó rész ennek alapján is kikövetkeztethető, részint pedig az, hogy ismerünk hazai honfoglaláskori leleteket — főként korongokat

5 — és külföldi párhuzamokat is,

6 amelyek hasonlóképpen ábrázolnak állatalakokat. A mi lemezszalagunkon egymás melletti kettős köralakú keretben tulajdonképpen azonos stilizált állatalakok, talán szárnynélküli griffek sorakoznak. Ám az állatalakokat nem azonos mintáról másolták, hanem külön-külön alakították ki. Az egymástól elütő vonások pedig mindegyik állatnak egyéni kifejezést is adnak. Mindez a képsor egyhangúságát már önmagában feloldja, változatosságot és mozgalmasságot pedig az visz bele, hogy a griffek váltakozva szembe, illetőleg háttal fordulnak.

7 Ezt a mozgalmasságot csak növeli az állatalakok ábrázolásmódja: a karcsú testű, ívelt nyakú griff egyik mellső lábát felemelve 5 Körbe foglalt állatalakokkal díszített honfoglaláskori fémtárgyaink nagy része — az áttört öntött korongok — négylábú állatot (griff, szarvas) ábrázol. — Fettich N., A honfoglaló magyarság fémművessége. AH 21. (Bp. 1937) XLI. t. 6., LXXX. t. 1—2; — Csallány D., Acta Arch. Hung. 10(1959) 12. kép 5, 7. 16. kép 6-7. 6 A külföldön előkerült leletanyagban legközelebb áll hozzá a köttlachi áttört bronzlemez díszítése. Pittioni, R., Der frühmittelalterliche Gräberfund von Köttlach. (Brünn 1943) V. t. 2. 7 Ugyanilyen elrendezésűek az állatalakok a köttlachi áttört bronzlemezen is. (Lásd: 6. j.)