Folia archeologica 12.

Kovalovszki Júlia: A szarvasi honfoglaláskori ezüst karperec

A SZARVASI HONFOGLALÁSKORI EZÜST KARPEREC Békés megye régészeti településtörténetének előmunkálataival kapcsolatban sort kerítettem többek között a megye területén levő gyűjtemények átnézésére is. Az anyag számbavétele közben Szarvason remekbe készült honfoglaláskori ötvösmunkára bukkantam, amely eddig ismeretlenül lappangott a múzeum raktárában. A díszített aranyozott ezüst lemezszalag darabokra törve (XXXVI. t. la—• b.) 1952-ben más leletekkel — köztük honfoglaláskoriakkal — együtt a szarvasi gimnázium régiségtárából került a múzeumba.

1 Pontosabb lelőhelyéről és leletkörülményeiről semmit sem tudunk. Szinte biztosra vehető azonban, hogy Szarvas környékén találták és igen valószínű, hogy Krecsmárik Endre szarvasi tanár ásatásaiból származik. Ö ugyanis több ízben tárt fel Szarvas és a szomszédos Békésszentandrás határában X. századi sírokat és ásatásairól az Arch. Ert.ben 1913-ig be is számolt.

2 Ezt a leletet azonban közleményeiben sehol sem említi, így feltehető, hogy 1913 után végzett ásatásai során került elő.

3 Az ívelten meghajlított, két végén zárt lemezszalagból 3 összefüggő és egy különálló, de kétségtelenül hozzátartozó töredék maradt meg. Az összeillő három darab 102 mm, a különálló 48 mm hosszú; szélességük 17—21 mm, vastagságuk pedig 0,3—0,4 mm között váltakozik. A lemezszalag nemcsak jelenlegi állapotában töredékes és hiányos, hanem akkor is csonka és törött volt már, amikor utoljára használták. Eredetileg ugyanis szélesebbre készítették s ehhez igazodott egymáshoz csatlakozó körökben elhelyezett állatalakos díszítése is. Később azonban a lemeznek több mint egyharmad részét eléggé szabálytalan vonalban levágták;

4 ezáltal jóval keskenyebbé és egyenetlen szélességűvé vált. Másodjára kialakított alsó szélén kopás nyoma alig látszik, ami arra vall, hogy a lemezt átalakítása után már csak rövid ideig használhatták. A szétvágáskor nemcsak díszítését, hanem korábbi zárószerkezetét is megcsonkították. Eredetileg ugyanis csuklós szerkezettel rögzítették egymáshoz a körbe 1 Leltári száma: 53.36.1. 2 Krecsmárik E., Arch. Ért. 30(1910) 62-68., 172-178., 350-353.; uo. 31(1911) 378382.; uo. 33(1913) 27 — 37. Az itt bemutatott leletek tanúsága szerint e temetők talán még a XI. sz. elejére is átnyúlhatnak. A sírokban ugyanis rombusz- és kéttagú szívalakú veretek, préselt ezüst rozetta, huzalból sodrott és lemezkarperecek, fülesgombok és S-hajkarika kerültek elő. 3 Palov József szarvasi múzeumvezető szíves közlése szerint Krecsmárik Endre ásatási leleteinek egy részét az ottani gimnáziumnak adta és éppen ennek az anyagnak többsége nincs közölve. Sajnos e leleteknek csak töredékrésze került a múzeumba. — Krecsmárik által Szarvas határában — Oszőlőkben — végzett ásatások helyének egy részét újabban sikerült azonosítani. (Lásd: Kovalovszki /., Arch. Ért. 87(1960) 33.) 4 A lemez megcsonkított szélén megállapítható nyomokból ítélve valószínűleg ollóval vágták el. E megfigyelést az Iparművészeti Múzeum ötvös-szakemberei is megerősítették.