Folia archeologica 12.

Kádár Zoltán: Adatok a dunavidéki későantik ezüstedények problematikájához

Dunavidéki késöantik ezüstedények 135 35. ábra a többi négy tál mesterét nem ismerjük —, azonban minden jel arra mutat, hogy azonos nagy moesiai fémművességi központ, talán sirmiumi műhely termékei. A Dunától délre eső területről, a két Moesia közti vidékről más Liciniusszal kapcsolatos edényről is tudunk. Az 1900-as év végén Nis (az antik Naissus) közelében három ezüstcsésze került elő, amelyek közül az egyik a pancsovai, majd a belgrádi múzeumba került

1

6 — a másik egy magángyűjtemény, majd a bécsi Kunsthistorisches Museum tulajdona lett,

1

7 míg a harmadikat — sajnos — beolvasztották. A kisméretű edények (a bécsi példány 17 cm átmérőjű, 309,2 g súlyú) belsejében körirat szerepel: Eicini Auguste semper vincas, középütt belül a fenékrészen babérkoszorúban: Sic X sic XX, végül körbélyegzőben: Naiss (us). Világos, hogy a naissusi műhelyben készült edények szintén a megnevezett császár decennáliái alkalmából készültek, hiszen a koszorúban levő felirat azonos szövegű az uralkodó decennáliáit dicsőítő pénzek felirataival.

1

8 A nisi edények előkerülése utáni évben Esztergom (az antik Solva) mellett az ún. Öregtó közelében levő ún. Homokdombon két serpenyőalakú, fületlen ezüstedényt ástak ki (XXVII. t. 1—2.), amelyek közül az egyiken beponcolt technikával ugyanazt a feliratot találjuk meg, mint az előbb említett csészéken — az alsó oldalon: Érmes vasÇcularius) f(ecit) mesterjelzéssel.

1

9 A szóban forgó Licinius-ra vonatkozó felirattal ellátott ezüstedények a császárkultusszal összefüggő decennalia ünnepségek tartozékai. Ezek az ünnep1

6 Vassits, M., La vaisselle d'argent du Musée National de Belgrade. RA 4. ser. 1. (1903) 26.; Gramberg N.-Натре/ J., Arch. Ért. 21(1901) 118. 1

7 Noll, R., Vom Altertum zum Mittelalter. (Wien 1958) 23. sz., 15. 12. kép. — Mindkét edény azonos feliratát közli: Dessau ILS 8939. M Maurice, ]., Numismatique Constantinienne. (Paris 1908) 11, CX.; R. Alföldi M., AntH 2 (1948) 116. 1

9 Hampe/ J., Arch. Ért. 21(1901) 323.; Említi még Paulovics I., i. m. 96.; Hampel /., uo. a rnesternevet (H)ermes-tc egészíti ki, azonban ne felejtsük el, hogy a római feliratokon ez a görög név H nélkül is szerepel pl. a napocai „Collegium Asianorum" feliratán: CIL III 870. Vö. még pl. egy apulumi

!mitrikus vonatkozású feliratot: CIL III 944 — valószínű, hogy a mi ötvösünk is keleti származású rabszolga, ill. libertus lehetett.