Folia archeologica 12.

Kádár Zoltán: Adatok a dunavidéki későantik ezüstedények problematikájához

134 Kádár Zoltán laggal ékes tálat Lenkei Paulovics hagyatékában talált fénykép után rajzban közli,

7 bár Paulovics adatközlésére nem hivatkozik, csupán a fényképre. A három, a szófiai múzeumban őrzött Cerven breg-i tál közül a legnagyobb átmérője 40 cm, súlya 1260 g, nagyon hasonló a rozettás díszű fentebb említett ezüsttálhoz — kivitele, stílusa, technikája egyaránt közös, vagy legalábbis rokon, műhelyre utal.

8 Történeti szempontból azonban sokkal jelentősebb ennél a leletben előkerült másik két, ez előbbinél kisebb ezüsttál, az egyik átmérője 27,7 cm, súlya 620 g,

9 a másiké pedig 26,5 cm, súlya 635 g;

1

0 ezeknek közepén ugyanis Licinius császár portréja látható medaillonba foglalva, éremszerű megoldásban, a következő felirattal: Licinius invict(us) Aug(ustus) ob diem Xsuorum. Mindkét tál műhely-jelzéssel van ellátva, amelyek hasonló technikával készültek, mint a M. N. Múzeumban levő említett görögfeliratú tálé: o. F lav. Nicani m. b. п. beponcolt betűk olvashatók rajtuk,

1

1 a nagyobbikon ezenkívül pro Geronius bevésett kurzív felirat, a tulajdonos nevének megjelölésére.

12 Flavius Nicanus műhelye nem ismeretlen a kutatás előtt: ui. Sabác közelében a Macva folyó völgyéből előkerült hat ezüstlemez közül kettőn o. F lav. Nicani vase. ill. о. Flav. Nicani m. b. п. firma szerepel, ugyanitt egy Adi mus p. Sirm. bélyeg is előkerült Д jelzéssel.

1

3 Ennek alapján Lenkei a M. N. Múzeum moesiai ezüsttálait feltételesen Flavius Nicanus — szerinte sirmiumi — mester műhelyének alkotásaiként említi.

1

4 Mielőtt a két tálon szereplő császárfelirat történeti vonatkozásairól szót ejtenénk, néhány megjegyzést kell tennünk a két lelet műhelyének kapcsolatairól. Kétségtelen, hogy a két moesiai lelet szoros stiláris egységetalkot, de az sem lényegtelen, hogy a legrokonabb darabok — a rozettás tálak — mesterjegy nélküliek. Bár az is valószínű, hogy a Cerven breg-i rozettás tál egykorú a Licinius tálakkal, amelyek Flavius Nicanus műhelyéből származnak, semmi sem bizonyítja, hogy ezek is az ő alkotásai. Tehát, amikor problematikussá válik a Lenkei által felállított kronológia, hogy ti. a rozettás tál III. századi, még nem bizonyosul be a két másik tál közvetlen kapcsolata Flavius Nicanus műhelyével. Sőt a beponcolt név, előtte a görög D-betűvel, amely bizonyosan együtt készült a névvel, (teljesen azonos a poncolás technikája!) valószínűleg nem a tulajdonosra, hanem a mesterre, ill. a műhelyre és a gyártási sorozatszámra vonatkozik.

1

5 Figyelemre méltó, hogy az említett görög felirat poncolási technikája teljesen azonos, vagy talán még finomabb is, mint a két mesterjegyes Moesia inferiorból származó tál műhelyjelzéséé. Valószínűnek tartjuk tehát, hogy a korábban előkerült négy darabból álló moesiai lelet s az újabb, a Prista táján előkerült, nem azonos mester munkája, a két biztos mesteren, Lakón-on és Flavius Nicanus-o*n kívül (mind a kettő valószínűleg libertus származású) ' Lenkei M., i. m. 103. 13. ábra 2. (elpusztult). e Ogenova, L., i. m. 234, 243. la-b képek. 8 Uo. 3-5. képek. 5

0 Uo. 235, 243. 6-9.' képek. 1

1 Uo. 4, 8. képek. J

2 Uo. 5. kép 1

3 CIL III 6331 1

4 Lenkei M., i. m. 109. 1

5 Analógia pl. egy galliai terra sigillata pecsét (firma) Laconis felirattal: vö. Kerne, J. В., Laco 4. PWRE XII. (Stuttgt. 1925) 346.; vö. még pl. CIL 111 12710 (Dalmatia-ból). A név bizonyára genitivusban áll: Lenkei M., i. m. 109.