Folia archeologica 12.

Kádár Zoltán: Adatok a dunavidéki későantik ezüstedények problematikájához

ADATOK A DUNAVIDÉKI KÉSÖANTIK EZÜSTEDÉNYEK PROBLEMATIKÁJÁHOZ A későantik ötvösművészet a formai problémákon, technikai kérdéseken túlmenőleg számos történeti vonatkozású felvetést enged meg számunkra, amelyeket a provinciális emlékanyag kutatása aránylag kevéssé aknázott ki, nem beszélve a leletek elrejtésének körülményeiből adódó eseménytörténeti kérdésekről. Mindezek vizsgálatához új szempontokat nyerhetünk, ha a M. N. Múzeumban őrzött híres ún. moesiai kincset összevetjük egy nemrégiben előkerült bulgáriai hasonló lelettel, amelyek az ókori Prista (Moesia inferior) közelében, Cerven breg-ben jöttek napvilágra.

1 Ez utóbbi emlékek nemcsak a M. N. Múzeumban őrzött ezüsttálak művészeti, műhelyi és történeti problémáihoz nyújtanak adatokat, de más hasonló, Duna vidékén előkerült lelet értékelését is elősegítik. A M. N. Múzeumban őrzött darabok részletes formai és technikai leírását ezúttal mellőzhetjük, tekintettel a korábbi jó publikációkra,

2 csupán néhány megjegyzést szeretnénk ezekhez — főként a legrészletesebbhez, Lenkei Mária publikációjához hozzáfűzni. A legnagyobb tál, amelynek átmérője 52 cm, súlya 3450 g, közepén egymásbafont körökből és sávokból álló dísszel,

3 alján a talpkarima közelében, beponcolt görög betű — A — látható, utána hasonló technikával ЛЛКОО/VOí; mellette római kurzív írással hat betű (35. ábra), amelyekről már Hampel is megjegyezte, hogy talán a súlyára vonatkoznak.

4 Az analógiák figyelembevételével a római kurzív felirat valószínű olvasása: P (ondo) S (emissem) XX {unciarum) VII lehet, azaz kb. 3425 g, ami alig különbözik az újabb méréstől. Hasonlóképpen igen díszes a legkisebb tál, átmérője 41 cm, súlya 1402 g, ennek jellemzője a cikkelyes kiképzés s a középütt levő több bevésett motívummal díszített kockaidomú rajz.

5 Végül a legegyszerűbb a középütt sokszirmú rozettával ékes tál, amelynek átmérője 43,8 cm, súlya 1900 g. Paulovics István megjegyzése szerint

6 a lelethez még negyedik tál is tartozott, ezt a Dávid-csil1 Ogenova, L., Plats en argent du décennaire de l'empereur Licinius. Serta Kazaroviana II. (Sophija 1955) 233 — 234., 10 ábrával. (Bolgár nyelven, francia kivonattal), olasz nyelvű ismertetését 1. Fasti Archeologici 11(1958) 417. 2 Натре/]., Jelentés a MNM 1908. évi állapotáról. (Bp. 1909) 42.; Lenkei M., FA 7(1955) 97-109. 12-15 ábra, XXI1I-XXV. t.; vö. még Erdélyi G., Arch. Ért. 45(1931) 18. 11. kép; Peirce, H.— Tyler, R., L'art byzantin. I. (Paris 1932) LV. t. 61 b.; Paulovics I., Rómaikori gyűjtemény. (KIny. a Régészeti Gyűjtemény vezetőjéből. Bp. 1938) 107, 128. 63. j. » Lenkei M., i. m. 98. 12. ábra, XXV. t. 4 Hampel ]., i. m. 43. 5 Lenkei M., i. m. 97. XXIII. t. * Paulovics I., i. m. 107.