Folia archeologica 11.

Fitz Jenő: A langobárd — obius betörés i. sz. 166/167-ben

68 Fi/z Jenő nyilvánvalóvá teszi, hogy a trákokból sorozott ala nem került 150-ben Azaumba, sőt 166/167-ben is Arrabonában volt.

3

9 Azaumba csak a markomann háborúk után, vagy még később, a II. század végén kerülhetett.

4

0M. Macrinius Vindexben tehát a két arraboniai ala praefectusát láthatjuk, aki beosztása, az alája rendelt csapatok létszáma alapján természetszerűleg kapta meg a betört germánokat üldöző lovassereg parancsnokságát. Győzelmének korabeli értékelését rendkívüli karrierén keresztül mérhetjük le. A lovagrendű tisztek számára elérhető dona tni litaria: hastae purae II et ve xi Пае II, corona muralis et valiaris mellett

4

1 valószínűleg már 167/168-ban megkapta Dacia Malvensis procuratorságát

4

2 majd curator civitatis Ariminensis, consul suffectus,

4

3 Moesia Superior,

44 Moesia Inferior legatusa,

4

5 végül aug(.ur) p ( opuli) R ( ománi) Quiritium. Pályafutása kivételességét legjobban életkora szemlélteti: 180—182 táján, amikor meghalt,

46 42 éves volt. Halálának időpontja lehetetlenné teszi, hogy Alföldi András megállapítása szerint

4

7 M. Macrinius Vindex praefectus praetorioval azonosítsuk, aki 171 táján elesett a markomannok elleni harcokban. Az utóbbi apja,

48 vagy inkább bátyja lehetett.

4

9 A dél felől támadó gyalogos sereg parancsnokáról Dio Cassius idézett adatán kívül semmit nem tudunk.

5

0 Ritterling, a csata színhelyét Brigetio táján keresve, a legio I adiutrix legátusát látta benne,

5

1 ez azonban a továbbiakban nem tartható fenn: Candidus kétségtelenül a hadjáratban részt vevő cohor3

9 Felismerte ezt már Barkóczi L. is (Brigetio, [Bp. 1944] DissPann II. 22. 26.), aki a langobárd-obius betörés idején az Arrabona melletti Ad Statuas (Vaspuszta) táborában említi az ala-t. 4

0 Az ala II. század végi, III. századi történetével más helyen részletesebben kívánok foglalkozni. 4

1 Zwikker, W., i. m. 86.: Figyelemre méltó azonban a sírfelirat szövege a dona militaria eredetére vonatkozóan: in bett(o) Germ(anico) ab imp(eratore) M. Aur(elio) Antonino Aug(usto), azaz a kitüntetést csak Marcus Aureliustól kapta. Megvan tehát a lehetősége, hogy 169-ben, mint Dacia Malvensis procuratora jutott ehhez az elismeréshez. 4

8 Stein, A., Die Reichsbeamten von Dazien. (Bp. 1944) DissPann I. 12. 87. 4

3 Ismeretlen évben, 169 körül. 4

4 Stein, A., Die Legaten von Moesien. (Bp. 1940) DissPann I. 11. 48. Hivatali idejét 170 tájára teszi. 4

5 Uo. 79. A 170 utáni években. Azt hisszük, hogy A. Stein indokolatlanul sűríti össze M. Macrinius Vindex pályafutását, korai halálára való tekintettel. Ha elfogadjuk Fluss megállapítását (Id. a 46. jegyzetet), akkor a 180—182 körüli években halt meg. Mivel moesiai legatioi után már csak augur p. R. Quiritium volt, helytelennek tartjuk e két helytartóságát a 170-es évek elejére zsúfolni. Valószínűnek tarthatjuk, hogy M. Macrinius Vindex mindkét Moesiában megelőzte P. Helvius Pertinaxot, a későbbi császárt, aki Moesia Superiort 176—177 táján (uo. 49.), Moesia Inferiort 177—179 között kormányozta (uo. 80.). Az utóbbi provinciában előde M. Valerius Bradua lehetett (uo. 79.), aki 172-ben állított itt feliratot. M. Macrinius Vindex hivatali idejét tehát kb. 175—177 évekre tennénk. Moesia Superiort ezt megelőzőleg, 173—175 között igazgathatta. 4

8 Fluss, i. m. 165. A langobárd-obius támadás idején Fluss számítása szerint 25 éves lehetett. 4

7 Alföldi A., i. m. 194. A langobárdok és obiusok ellen győztes Vindex vázolt pályafutása semmi esetre sem szorítható öt évbe (167—171), a részletes cursus bonorum sem emlékezik meg a praefectus praetorio magas tisztségéről. Eldöntöttnek tekintjük a korábbi kutatás megállapítását, amely a 171. évi szerencsétlen hadjárat vezérében egy másik Macrinius Vindexet lát, aki feltehetően Dacia Porolissensis 158. évi procuratorával azonosíthatunk. (így Stein, A., Die Reichsbeamten. . . 36.). 4

8 Stein, A., PW 3 (1899) 1851. 4

8 Stein, A., i. m. DissPann I. 12. 87. 6

0 Stein, A., PIR

1 2 (1936) 92., 384. sz. 5

1 Ritterling, E., PW 12 (1925) 1397.