Folia archeologica 11.

Fitz Jenő: A langobárd — obius betörés i. sz. 166/167-ben

Л langobárd-obius betörés i. .rç. 166j167-ben 69 sok egyikének praefectusa lehetett. Ha nem veszítette életét a következő évek harcaiban, feltehetően M. Macrinius Vindexhez hasonló megbecsülés övezte s jelentős pályafutás juthatott osztályrészül.

5

2 Ritterling feltételesen a traianusi—antoninusi időkben számottevő szerepet betöltő Julius Candidusok

53 egyik tagját látta benne,

5

4 ez azonban nem igazolható. A II. század második felében és végén mindössze két kiemelkedő pályát befutó Candidust ismerünk, az azonosítást egyikükkel vagy másikukkal ma még az adatok hiánya nem teszi lehetővé. Tib. Claudius Candidusra, Septimius Severus kitűnő hadvezérére a Pescennius Niger elleni hadjáratban

5

5 és Clodius Albinus híveinek leverőjére

56 kora miatt nem gondolhatunk. Pályája elejéről van egy évhez köthető adatunk: praepositius copiarum expeditionis Germanicae secundae — ez 178/179-ben történt. Ezt megelőzőleg a szokásos lovagrendi katonai fokozatok: a cohors II. c. R. praefectusa, a legio II Augusta tribunus milituma. Nem sok a valószínűsége annak, hogy az utóbbi két beosztásban 12 évet töltött volna s így részese lehetett volna a langobárd—obius hadjáratnak.

5

7 Hasonló következtetésre jutunk consulságának időpontja alapján is. 196/197-ben, ha a consulatust a maga idejében nyerte el, 42—46 éves lehetett. Ez a kor megfelel a 178/179. évi megbízatásnak, 166/167-ben azonban legfeljebb 14—16 éves lehetett. Bár nem ellenkezett a szokással, hogy ilyen korú lovagi-, vagy senatori-rendű ifjú megkapja a legalsó tiszti rangfokozatot,

5

8 kizárt, hogy ilyen súlyos hadjárat vezetését ruházták volna rá. Korát tekintetbe véve több lehetősége van annak, hogy a gyalogos sereg vezérét L. Vespronius Candidusban lássuk. Cursus honorumál meglehetősen hiányosan ismerjük: 175/176-ban legátus Augusti pro praetore Numidiában, 176-ban consul suffectus, 183/184-ben Dacia consularis helytartója, 191/192ben proconsul provinciáé Africae.

5

9 193-ban részt vett abban a küldöttségben, amelyet Didius Julianus az Itáliába törő hadsereghez küldött, hogy elpártolásra bírja. A pannóniai alakulatok azonban daciai helytartósága óta invisus oh durum et sordidum impérium

6

0 — csaknem megölték.

6

1 Lehet, hogy Didius Julianus mint a pannóniai csapatok diadalmas hadjáratának volt vezérét küldte követségbe, — a fogadtatás azonban ezt legalább is kétségessé teszi. A kérdés megoldását, amíg L. Vespronius Candidus pályájának korai szakaszára nem sikerül fényt deríteni, függőben kell hagynunk.

6

2 A Kálóz környéki hadjárat történeti képéhez még egy vonást kell hozzá6

2 Ha nem volt alacsony származású (centurioból lett praefectus cohortis), pályája kezdetén levő fiatalembert kell látnunk benne. 5

3 Groag, E., PW 10 (1919) 538, 162—166. sz. 5

1 Ritterling, E., PW 12 (1925) 1397. 5

5 Stein, A., PIR

2 2 (1936) 187, 823. sz. 5

6 Fitz /•> Arch. Ért. 85 (1958) 168., 195. j. A 197. évi hadjáratra újabb fényt vetnek az Ausztriában előkerült éremleletek: Görlich, W., Der Münzfund von Villach. Carinthia I 147 (1957) 140.; Probs

zt, G., Der Münzfund von Kristendorf. Carinthia I 147 (1957) 156. 5

7 A cohors megnevezése sem ad közelebbi utalást arra, hogy valamelyik alsó-pannóniai segédcsapatot láthatnánk benne. 5

9 Schneider, К., PW 44 (1954) 1281. 5

9 Hans/ik, R., PW II: 16 (1958) 1716.; Stein, A., i. m. DissPann I 12. 51. 6

0 Vita Did. Jul. 5, 5. 6. 6

1 Dio Cassius 73, 17, 1. 6

2 Consulatusának ideje (176) mintegy 5—7 évvel tehető M. Macrinius Vindexé után (169— 171?). Ezt a köztük levő korkülönbség indokolhatja.