Folia archeologica 11.
Fitz Jenő: A langobárd — obius betörés i. sz. 166/167-ben
A langobárd-obius betörés i. 166j 167-beil 67 c. R.), amely a lovassereg parancsnokának, M. Macrinius Vindexnek vezetése alatt állott. A barbárokat északról követő lovassereg, ha mind a négy felsőpannóniai ala részt is vett benne, aránylag kicsi volt: számuk nem haladta meg a 2500 főt s a Gorsiumnál (vagy Florianánál) hozzájuk csatlakozó alsó-pannóniai lovasokkal együtt sem voltak négyezernél többen. Ezek a számok valószínűvé teszik, hogy a germánokat üldöző lovassereg önmagában véve nem volt elég erős a langobárdok és obiusok megtámadására: összecsapásra csak akkor került sor, amikor a dél felé nyomuló barbárok szembe kerültek a gyalogos sereggel. Ennek létszámát (valamennyi cohors 500-as volt) 4500 főnél többre nem becsülhetjük. A két római hadsereg parancsnokai közül M. Macrinius Avitus Catonius Vindex pályafutását sírköve 3 0 alapján kimerítően ismerjük. A szabályszerű lovagrendű tiszti fokozatok 3 1 során került a germán háború kitörése táján 32 Britanniából Pannóniába, ahol praef (ectus) alae III ( Augustae Thrac(um sag. с.К.), praef (ectus) alae (IUlpiae) contar(iorum <x > c. R.) volt. A két ala parancsnokságát a tudományos irodalom sokféleképpen magyarázta: egyszerre vezényelte-e őket M. Macrinius Vindex 3 3 vagy egymás után 3 4 s melyiknek élén állt a hadjárat idején, ha egymás után kapta meg őket? 3 5 Ha pályafutásának következő állomását, p[r]oc(urator) prov(inciae) Daciae Malv(ensis) már a germánok fölött aratott győzelemért kapta, akkor csak az arraboniai ala praefectusa lehetett a hadjárat idején. De nyilvánvaló, hogy ennek az e^res létszámú lovascsapatnak a parancsnokában kell keresnünk a sereg vezérét. (Az ala III Augusta Thracum sag. с. R. ötszázas alakulat volt, praefectusa nem lehetett rangidős az arrabonai, sem a matricai ala-k parancsnokaival szemben.) A két ala együttes vezénylését abban a formában, ahogyan azt a korábbi kutatás (így Alföldi A. is) feltételezte, nem tartjuk indokoltnak. A cursus honorutn nem utal erre, 3 6 de Arrabona és Azaum sem feküsznek oly közel egymáshoz (és köztük helyezkedett el a legiostábor is!), hogy a közös parancsnokság magától értetődő lenne. Az együttes vezénylés feltevésének elfogadására mégis megvan a lehetőség, az ala III Augusta Thracum sag. с. R. II. századi történetének revíziója alapján. W. Wagner az ala táborhelyét a II. század első felében Arrabonában állapította meg, 3 7 ahol az ala I Ulpia contariorum <x > c. R.-mal együtt állt őrt. 149/150-ben részt vett a maurus felkelés leverésében, innen hazatérve kapta meg az azaumi tábort. Itteni emlékei 3 8 kivétel nélkül a III. századból valók. Az a valószínű feltevés, hogy M. Macrinius Vindex 166/167ben egyszerre vezényelte az ala III Thracumot és az ala I Ulpia contariorumot, 3 0 CIL VI 1449; Dessau 1107; Fluss, PW 14 (1930) 163. 3 1 Praef (ectus) coh(ortis) VI GaU(orum), trib(unus) mii(i tum) leg(ionis) VI victr(icis). 3 2 Fluss, i. m. 164. 3 3 Ritterling, E., i. m. 30.; Stein, A., PW 3 (1899) 1851.; Ritterling, E., PW 12 (1925) 1397.; Fluss, i. m. 164.; Wagner, W., i. m. 31.; Alföldi A., i. m. 192. 3 4 Zwikker, W., i. m. 86. 3 8 A nagy irodalom ellenére nem alakult ki egyöntetű vélemény. A határozatlanságra jellemző Fluss megállapítása (i. m. 164.), aki szerint M. Macrinius Vindex előbb az arrabonai, azután az azaumi ala-t vezette. Ez ellentmond a sírkőn levő cursus bonorum sorrendjének, de természetesen önmagában véve is képtelenség. Ld. erre vonatkozóan a következő sorokat. 3 8 A két ala-t ugyanis ugyanúgy sorolja fel egymást követően, mint a többi, nyilván egymás után elért tisztséget. Sőt a praefectus másodszori kitételének inkább elválasztó jellege lehet. 3 7 Wagner, W., i. m. 73. 3 8 Felsorolásukat ld. uo. 5*
