Folia archeologica 11.

Fitz Jenő: A langobárd — obius betörés i. sz. 166/167-ben

66 Fitz J

e

n° Vindex, az egyik észak-pannóniai ala praefectusa volt: a lovas sereget tehát csak az északról a betörők nyomában haladó seregben láthatjuk. A camponai és matricai ala ehhez csatlakozott, míg a felsorolt cohorsok alkották a gyalogos sereget. A helyzetnek ilyen értelmezése magyarázatot ad az említett csapatok kihagyásának okára is: a kimaradt cohorsok a lovas, a kimaradt ala a gyalogos sereg felvonulási területén feküdtek. A történeti tényeket az elmondottak alapján a következőképpen rekonstruálhatjuk: a Dunán át valahol Brigetiotól keletre váratlanul Pannóniába nyomuló langobárdok, obiusok és szövetségeseik teljesen készületlenül találták a római védelmet s akadálytalanul, mélyen benyomulhattak dél felé a provinciába. A barbárokat az északi fronton az ala-kból gyorsan összevont lovas sereg vette üldözőbe. Ehhez a sereghez csatlakozott (Aquincumon és Florianán át, vagy Gorsiumnál) a camponai és matricai ala. Ugyanakkor a provincia déli része felől cohorsokból alakított gyalogos sereg vonult fel északi irányban, a betörők feltartóztatására. A két lovassír alapján az összeütközésnek valahol Kálóz közelében kellett megtörténnie. Ugyanerre a megállapításra jutunk a diploma értelmezése alapján is: az intercisai cohors még a lovassereg hadterületéhez tartozott, a szomszédos annamatiai cohors azonban már csatlakozhatott a gyalogos sereghez. Lehetséges azonban, hogy a két cohors távolmaradását e mellett a csata közelében fekvő határ lezárása is indokolta. A gyalogos sereg összetétele a diploma alapján adottnak tekinthető: a küzdelemben a felsorolt kilenc cohors vett részt. Az a körülmény, hogy sem a Drávától délre elhelyezett cohorsok, sem Vetus Salina és Intercisa auxiliái nem csatlakoztak a sereghez, arra mutat, hogy római részről az összecsapást nem halogatták s csak annyi csapatot vontak össze, amennyivel eredményesen szembeszállhattak a barbárokkal. Tehát nem számolhatunk máshonnan felvonultatott alakulatok részvételével, csak a kilenc cohors-szal. A lovassereg összetétele tekintetében nem vagyunk ilyen szerencsés helyzetben. A két alsó-pannóniai ala mellett az északi front több auxiliája vehetett részt a hadjáratban, amelyek nem voltak túlságosan messze ahhoz, hogy gyorsan csatlakozhassanak az üldöző sereghez. Sajnos Pannónia Superior területén a segédcsapatok elhelyezését kevésbé ismerjük, így a Gerulata táborába beosztott ala I Cannanefatium c. R. kivételével

2

4 Pannónia Superior további négy lovasalakulatát

2

5 több-kevesebb valószínűséggel számításba kell vennünk. Ezek: az ala I Ulpia contariorum <x > c. R. Arrabonából,

2

6 az ala I Hispanorum Aravacorum talán Brigetioból,

2

7 az ala III Augusta Thracum sagittariorum с. R. Azaumból, vagy Arrabonából

2

8 és az ala I Thracum victrix meg nem határozható táborból.

2

9 Ezek közül kétségtelenül részese volt a hadjáratnak az ala I Ulpia contariorum <x > c. R. (vagy az ala III. Augusta Thracum sag. 2

4 Wagner, W., Die Dislokation der römischen Auxiliarformationen in den Provinzen Noricum, Pannonién, Moesien und Dakien von Augustus bis Gallienus. (Berlin 1938) 24.; Barkóczi L., MM 1946. 65.; Szilágyi ]., Acta Arch. Hung. 2 (1952) 207. 2

6 CIL XVI 76, 77, 84, 96, 97, 99, 104, 178. 2

6 Wagner, W., i. m. 30.; Barkôczi L., i. m. 65.; Szilágyi /., i. m. 204. 2

7 Wagner, W., i. m. 45.; Barkôczi T., i. m. 66.; Szilágyi /., i. m. 202. 2

8 Wagner, W., i. m. 73.; Barkôczi L., i. m. 66.; Szilà&i /., i. m. 200. 2

9 Wagner, W., i. m. 71.; Barkôczi L., i. m. 66.