Folia archeologica 11.

Patay Pál: Késő-vaskori ház Acsán

Késő-vaskori báz Ácsán 41 kedett el. Ugyancsak a profilban a töltelékföldben helyenként sárga agyagcsíkok is látszottak. A két kérdéses kunyhó korát a töltelékföldjükben bőven található kerámiai leletek kétséget kizáróan meghatározzák. Ezek kivétel nélkül késő vaskori (LT С) jellegűek voltak. Közöttük a korongolt sárga vagy szürke színű árun (II. t. 2, 5.) kívül a durvább, szabadkézzel készített kézi kerámia is képviselve volt. (II. t. 1.) Aránylag nagyobb számban fordultak elő a grafitos, fésűsdíszítésű edények töredékei. (II. t. 3, 4, 6.) A hazai régészeti kutatás megfelelő lelőhelyek hiányában eddig sajnálatos módon nem fektetett súlyt a késő vaskori települések feltárására. Múzeumaink hasonló korú leletanyagának túlnyomó része sírokból származik. A hiteles anyagot és megfigyeléseket szolgáltató ásatások — bár az is igen kevés volt — szinte kizárólag sírok feltárására szorítkoztak. Történt ugyan kutatás a nagyjelentőségű Velem-szentvidhegyi és Szalacska-pusztai telepen, de azok inkább csak a leletanyag begyűjtését célozták, mintsem a települési jelenségek felderítését.

2 Így a késő vaskori lakóházaink formáit nem is ismerjük. Némileg bővebb — és hitelesebb — adatok állnak rendelkezésünkre a Budapest—gellérthegyi eraviscus településről.

3 A késő vaskori lakóházés településkutatás szempontjából azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy utóbbi település e korszak legutolsó szakaszából származik és a telep kultúrája is különleges helyzetet foglal el a hazai késő vaskorban. A szomszédos területek kutatásait e téren nagyjából ugyanaz jellemzi, mint a hazaiakat. Az ausztriai késő vaskori telepeken végzett feltárások hiányát Pittioni is sajnálattal állapítja meg. Ennek következtében alig tud egy-két lakóház feltárásáról beszámolni.

4 Lakóházak feltárását illetően csehszlovák területről sem találunk sok adatot.

5 A fentiekből kifolyólag tehát, bár a megfigyeléseink jelentéktelennek látszó ásatás eredményei, továbbá bármennyire is csak adalékszerűek azok, egy lépéssel mégis előbbre visznek bennünket a késő vaskor települési viszonyainak megismeréséhez. A megfigyelésekből adódó következtetéseket az alábbiakban foglalhatom össze. Az acsai késő-vaskori telep csak néhány házból állt. A maga idejében sem lehetett jelentősebb település; lakosai az átlagos közrendűek soraiból kerültek ki. A település helyének kiválasztásánál nem játszhattak közre védelmi szempontok: sem magaslaton nem helyezkedik az el, sem víztől körülvett terepen. 2 Velemmel kapcsolatban igen sajnálhatjuk Miske publikációja tervezett II. kötetének elmaradását, amelyben a rendszeresen végzett feltárások eredményeiről kívánt a szerző beszámolni, így a rendelkezésünkre álló adatok csak arról szólnak, hofy miután a telepen a La Tène idők házai több esetben a Hallstatt-kor rétegeire települtek, azok portos átmetszete nehezen volt megfigyelhető. A késővaskor idején leégett házak alaprajza mégis kereknek volt merhatározható. Lásd: Miske, K., Die ununterbrochene Besiedlung Velem St. Veits. AfA 2 (1904) 39. — Szalacsl án Darnay faépítményt tételez fel. Lásd Darnay K., Arch. Ért. 26 (1906) 417. 3 B. Bonis É., BpR 15 (1950) 333—351. 4 Pittioni, R., Urgeschichte des österreichischen Raumes. (Wien 1954) 719—721. 5 Kraskovská, L., Kultúra Laténska. Slovenské dejiny. I. (Bratislava 1947) 109. — Feltűnő, hogy a késővaskor lakóházainak kérdésével J. Filip sem foglalkozik behatóbban a Keltövé ve stfedni Europé c. monográfiájában. (Praha 1956) — Több Hallstatt-La Téne-kori házat ismertet újabban Paulik, /., Halstatská a halstatsko-laténska osada pri Seredi c. tanulmányában. Slov. Arch. 3 (1955) 135—194.