Folia archeologica 11.

Roska Márton: A bányabükki rézlelet

32 Roska Márton tehát keleti művelődési s valószínűleg egyúttal népi hullám termékenyíti meg Erdély s ennek közvetítésével az egész Kárpátmedence rézkorát ezekkel a rézbaltákkal.

1

7 Berciu

1

8 egy csoportba sorolja a bányabükki típusú baltákkal azokat a baltákat is, amiket Pulszky Magyarországról, közelebbről ismeretlen lelőhelyről közöl,

1

9 és amilyeneket a pestmegyei Fajszról is ismerünk.

2

0 Ez utóbbiakkal két völgyelő véső is került felszínre. Tipológiailag együtt mennek az OstrovulCorbuluion előkerült gyűjtelékes lelettel, amelyben volt négy ilyen fajszi típusú balta, egy 14 cm hosszú, lapos véső és 15 db hasonló, lapos, keskeny véső, amelyek hossza 6—7,5 cm közt váltakozik.

2

1 A két típus közötti rokonság kétségtelen, de éppen formailag kell őket szétválasztani egymástól. A legfeltűnőbb különbség a fokkezelésben mutatkozik: a fajsziak s a velük testvérpéldányok foka ívelt, nem végződik tompa élben, van nyakképződésük, miáltal a nyéllyukas fok külön tagolódik a baltatesttől; a baltatest hossztengelye tompa szögben találkozik azzal a rövid tengelyrésszel, amelyet a foktól a nyak felé húzunk, tehát netn ad egyszerű ívet, mint a bányabükki típus. A MN M a Kiss-féle gyűjteményből őriz egy közelebbről ismeretlen magyarországi lelőhelyről származó bányabükki típusú példányt.

2

2 A szabolcsmegyei Abáról a nagykállói múzeumban volt egy rézbalta, amelynek foka tompa élbe futott, de enyhén ívelt éle nem ugrott ki a szerszám testéből.

23 A wieni Naturhistorisches Museum-ban Székesfehérvárról van egy rézbalta.

24 Egy ljubljanai (Laibach) öntőminta nyéllyuknyújtványos típust képvisel, tehát nem tartozik ide,

2

5 de egy morvaországi példány

2

6 jelzi az utolsó, nyugati hírmondót. Csehországból nem ismerjük még, viszont a sziléziai Ruschkowitzon lelt balta, amelyet a wroclawi (breslaui) múzeum őrzött,

2

7 valószínűleg közvetlenebb keleti kapcsolatokról beszél, ha ugyan, mint a rézcsákányok esetében, nem magyarországi összeköttetések bizonyítékát kell ebben is látnunk. A Much által említett vádastrai (Románia) példány nem a bányabükki típust képviseli.

2

8 Annál inkább idetartozik a bulgáriai Sevlienon lelt, hatá1

7 Натре/ /., Újabb tanulmányok... 17. 1

8 Berciu, D., Depozitul... 1—14.; Va., Uneltele. . . 5—6. 1

9 Pulszky F., A rézkor. . . 4. kép 4—5.; Va., Magyarország. . . 37. kép 1—2. 2

0 Натре/ J., Arch. Ért. 37 (1903) 427. 1—3 kép.; NajyG., Arch. Ért. 47 (1913) 308. 5. kép 21—23. Berciu összetéveszti a Kisküküllő megyei Küküllőfajsszal s így Erdélyből származtatja őket, ami téves következtetésekre vezeti. 2

1 Képüket adja: Berciu, D., Depozitul. . .; Va., Archeologia preistorica a Olteniei. (Craiova 1939) 100., 110. kép (két baltát közöl), 101., 111. kép (az egész leletet bemutatja) ; Vö. Roska M., FA 8 (1956) 43—46. 2

2 Pulszky F., L'âge de cuivre. . . II. t. 10. 2

3 Hampel J., Antiquités préhistoriques de la Hongrie. (Esztergom 1876) VIII. t. 28. 2

4 Pn/szky F., Magyarország... 110. 12. sz.; Hoernes, Ai., Natur- und Urgeschichte des Menschen. II. (Wien—Leipzig 1906) 265. 12. kép 5. 2

5 Hampel ]., Üjabb tanulmányok. . . 16., 14. kép.; Va., Neuere Studien über die Kupferzeit. ZfE 28 (1896) 65. 14. kép.; Roska M., Le dépôt. . . 354. tévesen szerepel a bányabükki típusú rézbalták között. 2

e Schránil, /., Die Vorgeschichte Böhmens und Mährens. (Berlin

—Leipzig 1934) 89. XVII. t. 11. 2

7 1909 augusztusában felvett jegyzeteim szerint. 2

8 Much, M., Die Kupferzeit in Europa. (Jena 1893) 59.