Folia archeologica 11.
Roska Márton: A bányabükki rézlelet
A bányabiikki regelet 33 rozottan bányabükki típusú rézbalta. 2 9 Az még eldöntésre vár, hogy vajon közvetlenül kapta-e Keletről vagy pedig erdélyi importot képvisel. Ez áll egy másik bulgáriai, közelebbről ismeretlen lelőhelyről származó példányra is. 3 0 A Balkánon lennebb nincs nyoma. Annál sűrűbben jelentkezik Kelet felé, 31 ha mindjárt nem is teljesen egyező típusváltozatokkal. 3 2 A Majkopon 3 3 stb. lelt példányok kézzelfogható módon igazolják ezt. Aspelin nemcsak réz, hanem bronzpéldányokat is közöl s ez utóbbiakat a bronzkor végére helyezi, ami még tisztázandó kérdés Középeurópa szempont jából. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy hosszú ideig lehettek használatban. 3 4 Ezek a szerszámok, mint bányabiikki típusú relhalták, szerepelnek már az irodalomban. Eredetüket Dél-Mesopotámiában kell keresnünk, tehát Erdély a sumiroktól kapta — egyebekkel együtt — a Kaukázus, Déloroszország és Moldva közvetítésével, valószínűleg a gyártásukra ösztökélő gondolatot, és pedig abban az időben, amikor a csákljai tipusválto^atú, — s velük rokon relhalták is polgárjogot nyertek Erdélyben. Berendezkedik az önálló gyártásra, továbbadja a Kárpátmedencének tőle nyugatra fekvő részeire. Azt azonban csak a vegyelemzés mondhatná meg, hogy a bulgáriai és magyarországi példányok honnét származó nyersanyagból készültek, illetőleg, hogy hol is öntötték őket. így vagyunk a sziléziai Ruschkowitzon lelt példánnyal is. 3 5 A Kárpátmedencében a fő gyártási központ, az eddigi leletek bizonysága szerint, Erdély. Äyräpää véleménye szerint zsinegdíszes kerámiával mennek együtt, s közelebbről az i. e. 2500—2300 közötti időbe helyezi őket. 3 6 A Kárpátok medencéjére nézve ez túl magas korhatár. Mi a rézcsákányokkal egykorúaknak mondottuk korábban, s mondjuk ez alkalommal is, tehát a kora-bronzkort közvetlenül megelőző idők emlékei. Használatuk az i. e. 1800 tájáig vihető le. Ami pedig rendeltetésüket illeti, favágó balták is voltak, de a bányabükkieket sóvágásra is használták, amit az a körülmény is megerősít, hogy a tordai sóbányák közelében kerültek felszínre, s mint említettem, sok valószínűség szól amellett, hogy a Turi hasadékban lelt balta is ugyanannak a rézöntőnek a kezéből került ki, s kettős célt szolgált. A csíktapolcai példány valószínűleg a keletről Erdély felé irányuló kereskedelmi és népi út bizonyítéka, amely a kelet és nyugat igazi kapuján, az Ojto^i szoroson, egy már a Tripolje-jellegű festett kerámia idejéből kitaposott sóúton vezetett át. Mint másutt is kifejtettem 3 7, a szoros nevében benne van a török sót 2 9 1Vilke, G., Bulgarien. ERV II. (Berlin 1925) C. t. b. 3 0 Uo. Cl. t. a.; Düllo, £., i. m. 149. véleménye szerint ez a két bulgáriai balta fiatalabb, mint a bányabükkiek; állítását nem fogadhatjuk el. 3 1 Äyräpää, A., i. m. 47. 44. kép. 3 2 Uo. 43. kép.; Vö. 15. j. és Han!ar,Fr., i. m. XXXVII. t. 3—6. 3 3 Tallgren, A. M., La pontide. . . 83., 55. kép.; Ua., Sur les monuments. . . 30. 25b kép.; Zichy J. Kaukázusi és középázsiai utazásai. II. (Bp. 1897) Posta В., A régészeti gyűjteménvek leírása. II. t. 7.; Tallgren, A. M., Ostrussische Bronzezeit. ERV IX (Berlin 1927) CCXXXIX. t. 3 4 Aspelin, J. R., Antiquités du Nord finno-ougrien. I. Livraison. (Helsinki 1877) 59. 234. 236. kép. 3 5 Much, M., i. m. 45. 40. kép. 3 8 Äyräpää, A., i. m. 47—48. 3 7 Roska M., Közi. 4 (1944) 75. 3 Folia Archaeologica (21)
