Folia archeologica 11.
Mihalik Sándor: Küzdelem a körmöcbányai kőedénygyártásért
236 Mi balik Sándor hogy ő vásárlási főfeltételéül a szükséges és alkalmas anyagok keresésének és kitermelésének kizárólagos biztosítását jelölte meg. Noha a tanács írásban biztosította is azt a számára, elegendő mennyiségről, sajnos, mégsincs szó, mert az agyagot és az egyéb szükséges földet a nemes ércekhez hasonlatosan csupán vékony erekben találják és akkor is egymástól nagy távolságokra. Amíg Gräfl a püspöki területen az ő kitermelő helyei mellett csak a kocsiút által elválasztott részben próbálkozik, addig ő a sok befektetést igénylő és fáradságos munkával „juxta leges geographica" keresi az edénykészítéshez „kvalifikált" agyagot. Nem áll rendelkezésre és nincs is az anyag olyan bőségben, amelyről Gräfl beszél. A fakitermelés szempontjából is káros ez az ügy. Két, vagy több edénygyár Körmöcbánya kebelén belül a nagyobb virágzást és fejlődést akadályozná, egyik a másikat elnyomná, a legnagyobb nyomorba kerülne. Több romlás, mint haszon származna. Miután a városi tanács a gyár eladásakor kijelentette, hogy az eladó a vevőt megoltalmazza az eladott jószágban, kéri a védelmet. Nincs szándéka Gräfl személyi és reális képességeit kisebbíteni, de ha ő már mindenáron Körmöcöt akarja kőedénygyárával boldogítani, miért nem fogadta el akkor annak idején az egyezséget? Most bizonyos gyanús és nem törvényes ajánlatok a szerződési hitelben nyilvánvaló zavarokat okoznak. Erre pedig sem a már kártalanított városnak, sem pedig a jól datált Xenodochiumnak nincs szüksége. Ez csak a harmadiknak volna ártalmára. Amíg Trangous a körmöci tanácsnál érvel jogai és ügye mellett, munkája, gyára, személye megvédését kéri, Gräfl július 2-án a Helytartótanácshoz ismét kérvényt ír s ebben is azért esedezik, hogy engedélyt és jogot kapjon Körmöcbányán egy másik kőedénygyár létesítésére. Április 7-én a város kénytelen nyilatkozni ezzel kapcsolatban. Felterjesztését a nádorhoz és a Helytartótanácshoz küldi, újból s újból kifejti álláspontját a kettőre emelni szándékolt kőedénygyárak ügyében. Nem helyeslik, hogy egy és ugyanazon a helyen ugyanolyan fajta gyár legyen, amikor más nemzeti szükségletek is vannak. Az eladási tárgyalások során véleményük szerint Gräfl állhatatlanságán kívül az is kitűnt, hogy a társaságnak ártani akar. Ezért nagy örömmel fogadták Trangous ajánlatát, mert a vásárláshoz nem fűzött terhes feltételeket. Az eladás azokkal a jogokkal történt, amelyekkel a Társaság bírt és erre vonatkozólag szerződést is kötöttek. Az agyag kizárólagos joggal adatott át, semmi más agyaghasználási jog nem bír tehát érvénnyel. Ebben nem is engedhetnek, mert a jelenlegi tulajdonos már 15 000 forintot fektetett a gyárba. Gräfl indítékai irreálisak. Sem a fa, sem az agyag nem elegendő és így fizikai és jogi lehetetlenség áll fenn. A Xenodochium pénztárába fizetendő 100.— Frt, éppen úgy, miként a kérvényező minden törekvése, nem a közjó előmozdítását célozza, amint erre a gyár eladásával és vételével kapcsolatos példák utalnak. Kérik, hogy Gräflt szándékától térítsék el, mert a már létező gyárat pénzügyileg is kézben akarják tartani. Nemsokára, augusztus 11-én, a választó polgárok is állást foglalnak. Gräfl-lel szemben bizalmatlanságukat nyilvánítják, tanúsítják a gyártási anyagok elégtelenségét és kérik, hogy Gräflnek ne engedélyezzék új gyár építését. Alaptalan az az állítása, hogy fa és agyag bőven található. A város erdei hasz-
