Folia archeologica 11.

Mihalik Sándor: Küzdelem a körmöcbányai kőedénygyártásért

Küzdelem a körmöcbányai kőedény gyártásért 237 nálatát átadta a királyi bányakamarának és az elmúlt évtizedben az olvasztó kemencék nagyobbítása folytán azt annyira igénybevették, hogy a királyi felségnél az olvasztó tevékenység korlátozása és a bányászat céljára idegen faanyag beszerzése érdekében közbe kellett lépni. Feltűnő, hogy Gräfl az agyagról úgy beszél, hogy hatalmas mennyiségben található, hiszen amikor mint vevő jelentkezett, azt mondta, hogy hiányzik az elégséges mennyiség. Sőt arra hivatkozott, hogy az előző tulajdonosok sok pénzáldozatuk ellenére éppen az agyag hiánya miatt nem boldogultak. 1839 szeptember 17-én a sok tiltakozás ellenére a városi tanácshoz mégis helytartótanácsi leirat érkezik, amely hangsúlyozza, hogy egy ilyen (Gräfl által tervezett második) gyár alapítása a közkereskedelmet és a nemzeti ipart nagyban előmozdítja s így minden pártfogást megérdemel. IV. A helytartótanácsnak ez az álláspontja tűzre öntött olajként hatott. Most csapott fel igazában magasra a harc és a küzdelem lángja. Gräfl győzedelmesnek látta ügyét s úgy vélte, szabaddá vált útja a második gyár létesítéséhez, sőt elérte a nyersanyagok felett való osztozkodás jogát is. Csakhamar ismét ellenállásokba, akadályokba ütközött s ezért a végsők eléréséért újult erővel tovább küzdött. Ismét beadványok, kérelmek, felszólalások áradatát indítja útnak. 1840 február 20-án átveszik a Helytartótanácshoz címzett kérvényét és megküldik a körmöci tanácsnak. Április 30-án újabb Grâfl-kérvény van a Helytartótanács előtt „ne hogy a helyi Magistratus, amely ennek a gyárnak ellensége, a március 17-én beadott fellebbezés elodázása által őt (Gräflt) szándékától tartósan eltérítse „és" hogy az említett és előterjesztett fellebbezést a Helytartótanács határidőre lezárni kegyesen parancsolni méltóztassék." Május 19-én a városi tanács felír a Helytartótanácshoz a Gräfl—Trangous ügyben, június 9-én ismét elismervényt állítanak ki, hogy egy Gräfl kérvényt még május 9-én átvettek. Június 29-én megszólal maga Trangous és a városi tanácshoz intézett beadványában kifejti, hogy nem győz csodálkozni Gräfl erőszakosságán, aki még az uralkodói trónushoz is hamis érvekkel fordult. Alaptalan Gräflnek többek között az az állítása, hogy az agyag kitermelésére a szerződést nem Körmöcbánya városával kötötte, hanem a részvényesek társaságával. Ö ugyanis, ezzel ellentétben, a várossal kötötte ezt az egyezményt, amelyet a város pecsétje alatt ünnepélyesen is biztosított számára. Körmöcbánya városát amúgyis a részvényesek közé sorozhatta. Gräfl Trangous agyagbányászó aknáinak és gödreinek közelében ásatott, vizsgálataiból meggyőződhetett tehát, milyen ritkán található az agyag. Tudja jól, hogy csak egy gyár szükségletét fedezheti, mégis bőséges mennyiségről beszél. Alaptalan, hogy Trangous olyan agyagot árusít a besztercebányai Piri úrnak, amely jobb minőségű edények készítésére alkalmas. A régebbi részvénytársaság a szétválasztásból és tisztításból maradt anyagot tényleg eladta Besztercebányára, de amióta ő a tulajdonos, ezt mind itt tartják Körmöcbányán téglák és hasonló gyári szükségletek számára. Felveti Trangous, mi lesz, ha az agyag-ér, amelyet mint az érc-eret kell bányászni, elfogy, vagy kihagy? Kénytelenek lennének az üzemet becsukni és