Folia archeologica 11.

Mihalik Sándor: Küzdelem a körmöcbányai kőedénygyártásért

Küzdelem a körmöcbányai kőedény gyártásért 235 A 38 éves, nős, katolikus Halavats János gyári „Kassier" a bizottságot így tájékoztatta: A gyár a téli és tavaszi hónapokban a használható anyagok hiányával küzd. Ó volt a földásások felügyelője. Minden héten egyszer, kétszer megtekinti az agyagraktárt. Megállapította, hogy nem volt megfelelő készlet fehér edények készítésére. Az erekben előforduló agyag hirtelen kimaradt. Költséget nem kíméltek az új anyag találására és mégis öt hónap telt, míg újra használhatóra bukkantak. Az általa Besztercebányára, Debrecenbe küldött edények vörös színeződésük miatt nem nyertek tetszést. Használhatatlannak minősültek és így nagy károk keletkeztek. A gyár emiatt hitelét vesztette. A rossz termelési helyzet csak azóta és akkor javult, amikor ő agyagásásra új helyet jelölt ki. Sikerült jobb és megfelelőbb agyagot találni. Sajnos, nem nagy mennyiségben, mert legfeljebb 4—6 zoll volt csupán a szélessége „auf 2 Punkten des Galges hat." Kívánatos volna az üzem nagyobbítása. A használható agyag termelése most csupán annyi, amennyi hat embert foglalkoztat. Készletről szó sem lehet, mert agyaghiány miatt a gyár a friss massza azonnali feldolgozására kényszerül. A jó anyag az ásatásoknál hirtelen kimarad és ilyenkor a gyár munkája visszaesik. A kitermelés költséges. Három bányász ássa a földet és négy leányzó tisztítja. Kis mennyiségben kerül elő. Azt lehet mondani, hogy termelése és felkutatása többe került, mint a messzi csehországi porcelánföld. A környéken seholsem találtak Hornkiesel-t vagy földpátot. Minthogy a már meglevő gyár sem tud megfelelő anyagot találni, hogyan bírna egy második, most építendő üzem? Ezt Gräfl pesti edényárusnak tudnia kellene, hisz közel egy év óta kutat állandóan a szükséges anyag után. De nemcsak az edények készítésére szolgáló agyagok kutatása hiábavaló és eredménytelen, hanem a Kapsel anyaga, meg a tűzálló agyag utáni is. Miután ezeket nem találják, Nógrád megyéből szállítják. Azért tudja mindezeket, mert már 14 év óta Beamter-e a gyárnak és minden az ő vezetésével és tudomásával történik. III. Amíg így gyűlnek az adalékok és bizonyítékok Trangous (gondjai és) jogainak igazolása mellett, Gräfl továbbra sem nyugszik. Szinte minden áron törekszik a másik gyárat létrehozni, mert nem akar kiesni a magyarországi kőedényiparból és azért is, mert talán a körmöci üzletnél is fontosabb most már a „majd megmutatom" elv, csorbult presztízsének kiköszörülése. Trangous veszélyt érez, munkája, gyára elnyomását sejti, mert tudja, hogy két gyár esetében a helyi verseny csak közös nyomort eredményezne. Aggódva tapasztalja, hogy Gräflnek részben az egyház felé való kapcsolatkeresése, másrészt egyéb összefogása már tisztességtelen akciók felé tereli az ügyet. Ezért július 27-én beadvánnyal fordul a körmöci tanácshoz, amelynek emlékezetébe idézi,