Folia archeologica 11.

Gábry György: Brandenburgi Katalin virginálja

182 Gdbry Györg

y valaha hangokat csalt volna ki egykori tulajdonosa. Elsősorban dísz-bútor, azután pedig varró-szekrény s legutoljára hangszer."

1

3 Mi valamelyest módosítanánk ezen a sorrenden. Az a tény, hogy virginálunk az ismert és felsorolt hasonló típusok közt a legékesebb, kétségkívül fejedelmi tulajdonra enged következtetni. A Pulszkyféle leírás is erre céloz, midőn azt írja: — „Csak nagy úr engedhette meg magának, hogy e fajta bútort vegyen, vagy ajándékozzon."

1

4 A francia-változat pedig ennél is tovább megy: — „Si l'on s'en fiait seulement à la richesse de l'objet l'on serait tenté d'admettre pour vraie la tradition d'après laquelle ce joyau aurait appartenu à Catherine de Brandenbourg (Brandebourg), femme de Bethlen Gábor, prince de Transylvanie."

1

5 Mindez persze csak a valószínűségre utal és egyáltalán nem bizonyítja, hogy a hangszer Brandenburgi Kataliné volt egykoron. Ehhez kiindulásul el kell fogadnunk azt a kettős feltételezést, hogy Stern Márk valóban egy Bethlen grófnőtől vette a hangszert (ez elég valószínű), és hogy az eladó közlése hiteles családi adatokon nyugszik (ez már bizonyításra szorul). Bethlen Gábor udvari zenekultúrájáról Szabolcsi Bence írja, hogy „... hangszer és zenész jelentékeny részben külföldről kerül... virginál a Brandenburgi Katalin férje ingóságaiból követelt tárgyak, majd az özvegy fejedelemasszony átvett ingóságai sorában (1633) tűnik fel."

1

6 Szabolcsi adatai Bethlen Gábor udvartartásának jegyzékeire utalnak, melyek Radvánszky Béla ismert kiadványában

1

7 találhatók. A közölt lajstromok három ízben is említenek virginált: Az 1631 körül I. Rákóczi Györgytől követelt ingóságok sorában „egy szép öreg virgina",

18 az 1633. nov. 17-én átvett ingóságok jegyzékében pedig „gyöngyházas lábos virginaláda"

1

9 és „egy virgina"

2

0 bukkan fel. Az „öreg" jelző, a régi magyar szóhasználat szerint itt nagyobbméretű hangszerre mutat, akárcsak a „lábos virginaláda" kifejezés. Az első két adat valószínűleg ugyanazon hangszert jelöli, mely azonban forma és méret szerint eltér a Brandenburgi-virgináltól. A harmadik adat „virginá"-ja viszont már jelenthet kisebb, hordozható típust (itt jegyezzük meg, hogy Főkövi közlése szerint

2

1 a „virgina", vagy „virgyina" a virginál-, ill. cembalonak magyar provinciális elnevezése, és Melius Péter 1565-ös szótárában is szerepel). Ezek a tények alátámasztják annak lehetőségét, hogy 1617 után gyűjteményünk hangszere Erdélyben volt. Ezzel kapcsolatban egy elhatároló probléma merül fel: nem lehetett e virginál Bethlen első feleségének, Károlyi Zsuzsannának tulajdona? Erre több szempontból is nem-mel kell felelnünk. Elsősorban is nincsen 1

3Pu/szky K.— Radisics J., i. m. II. 95. 1

4 Uo. 1

5 Pulsky Ch.— Radisics В.— Molinier É., i. m. II. 109. u Szabolcsi В., A 17. század magyar főúri zenéje. (Bp. 1928) 51. 1

7 Radvánszky В., Házi történelmünk emlékei. 1. Bethlen Gábor fejedelem udvartartása. • (Bp. 1888). « Uo. 259. 1

9 Uo. 293. 2

0 Uo. 294. 2

1 Főkövi L., Musik und Musiker am Hofe Gabriel Bethlen's. Monatshefte f. Musikgesch. .30 (1898) 21.