Folia archeologica 11.

Gábry György: Brandenburgi Katalin virginálja

brandenburgi Kata/in virginálja 183 semmi adat arra nézve, hogy a fejedelemasszony játszott volna hangszeren. Továbbá, ha Bethlen vásárolta volna neki külföldről, úgy ennek nyoma lenne a számadás-könyvekben és nevezetes testamentumában,

2

2 melynek részletes hagyatéki leírása kisebb értékű darabokról is megemlékezik. Ezzel szemben a követelt és átvett ingóságok jegyzékeiben — ahol szerepel e hangszer — kifejezetten Brandenburgi Katalinra vonatkozó tárgyakat sorolnak fel. A legdöntőbb azonban az az érv, mely e hangszer nevének (virginál) etimológiai származtatásával függ össze: a valószínűleg Angliából eredő típus ugyanis — méreteinek megfelelően — főleg fiatal lányok (virgins) kedvelt hangszere,

2

3 apró billentyűin valóban csak serdülő szüzecskék játszhattak — Károlyi Zsuzsánna pedig 1617 körül már érett asszony volt. Hány éves lehetett akkoriban Brandenburgi Katalin? Az életrajzi adatok szerint körülbelül tizenhárom! Összefoglalva az eddig mondottakat, a leltárak alapján rámutathatunk egy virginálra, mely a mi hangszerünkkel azonos lehet és ebben az esetben csakis Brandenburgi Kataliné volt, mert a jegyzékek és a datálás egyként az ő személyére utalnak. De mivel bizonyítható, hogy ez a hangszer az erdélyi Bethlen-udvarban megfordult? A kérdések sűrűsödnek. Ügy érezzük, hogy az azonosítás nehéz feladatát tanulmányunk harmadik szakaszában, a virginál alkotóinak elemzésénél, újabb adatok alátámasztásával megkönnyíthetjük. Hangszerünk szépségeiről már a műtárgyi leírásban szó esett. Méltatói részletesen taglalják külső jegyeit — de nem tudnak felelni arra a kérdésre, hogy kik alkották e virginált? A három bevésett kezdőbetű (L. К. I.) alapján Lucas Körver-re gondolnak, de ezt a feltevést maguk elvetik.

2

4 Viszont stíluskritikai elemzéssel meghatározzák a munka augsburgi eredetét: „.. .oda utal ugyanis a zománc minősége, az alakok stílje s azon körülmény, hogy a billentyűkön gótikus reminiscentiák fordulnak elő... Az alakok ezüst alapba vésvék, domborművek módjára; a világosabb részek magasabban, a sötétek mélyebben feküsznek, miáltal a zománc a szerint amint vékonyabb vagy vastagabb rétegekben takarja a fémet, világosabb vagy sötétebb. A zománcolás e módjának hazája Olaszország, hol a XV. században hatalmas virágzásnak örvendett. Később Németországban s Európa többi részében is elterjedt, úgyhogy gyakran találkozunk e fajta zománccal díszített tárgyakkal még a XVII. században is, kivált Augsburg városában, mely ebben az irányban szintén sok elismerésre méltó munkát hozott létre."

2

5 ' Pulszkyék tájékozatlansága ezen a ponton a legszembeötlőbb. Meghatározzák a keletkezés valószínű helyét, bizonytalan javaslatot tesznek a mesterre — Lucas Körver működési ideje nem egyezik a hangszer dátumával — miközben a sokkal korábbi Jankovich-leltár már elfogadhatóbb megfejtést ad. Az idézett kéziratos jegyzékben ezeket a sorokat találjuk: — „Peculiaris est litterarum et anni sub imagine circumcisionis inscriptio taliter visibilis: 1617. 2

2 Kiadta Koncz József, Erdélyi Híradó (1878). 2

3 Krebs, С., Die besaiteten Klavierinstrumente bis zum Anfang des 17. Jh-s. Vierteljahrschr. f. Musikwiss. 8 (1892) 113. 2

iPu/s

Zkr K.— Radisics ]., i. m. II. 96. 2

5 Uo.