Folia archeologica 11.

Kalmár János: Hegyestőr és lóra való pallos a magyar huszár szolgálatában

160 Kalmár János vékony pengék tartásuknál nem terhelték meg a kezet. Találunk olyan megoldást is, ahol a keresztvas alatt zárt lemeztok helyezkedik el, amelybe a hüvely szájnyílása illeszkedik, ilymódon a pengét óvták az időjárás viszontagságaitól. A fekvő 8-as keresztvasú, mint legrégibb magyar hegyestőr fajtát találjuk meg Gávay Lukács 1540. évi címerképében, a nyereg alatt a jobboldalra felkötve. (34. ábra 1.) A törökök ezt a hegyestőr fajtát átvették a magyar huszároktól a XVI. század folyamán. A Történeti Múzeum Fegyvertára őriz egy pompásművű, dúsan aranyozott, ezüst hüvelyű és markolatú hegyestőrt. A felületeket drágakövekkel és aranyberakású nefrit lemezekkel ékítették, továbbá vésett török díszítőelemekkel borították. A keresztvas-szárak végén levő gomb kettős levéllé stilizálódott, felette pillangóalakú, a keresztvassal azonos nagyságú, elfordítható hárító lemez van beiktatva.Pengéje négyélű, 1005 mm hosszú. (XVIII. t. 5.) Hasonló példányt őriz az Iparművészeti Múzeum Esterházy-féle gyűjteménye, továbbá a bécsi Fegyvergyűjtemény és a berlini Hadszertár is. A Történeti Múzeum bécsi katalógusa hibásan magyar származásúnak könyveli el ezt a török hegyestőrt.

8 A lefelé hajló keresztvas-szárak további fejlődését a gráci Hadszertár azon magyar hegyestőr példányain figyelhetjük meg, amelyeknél a markolatgomb már nem tisztán nyugatias körte-, hanem tojásdadalakú. A szárak már nem nyúlnak a pengével párhuzamosan, hanem félkörívben a penge töve felé hajlanak, végük egyenletesen kiszélesedik, az így kialakított felületekre levél alak van vésve. Megjelenik rajtuk az ovális vagy köralakú hárító lemez is, ami már szintén magyaros jellegzetesség. (32. ábra b.) A keresztvasnak ez a lehajlása magyarországi használatban tovább fejlődik. A szárak mindinkább erősebb ívben hajlanak a penge töve felé, végük azonban nemcsak elszélesedik, hanem karélyos, hármas levéllé stilizálódik. A keresztvas ezen aláhajlott formájának továbbalakításában már némi török hatás is beszűrődik, amennyiben, mint később látni fogjuk, a karélyos, hármas levélvégződés az arab kardokéhoz hasonlóan a XVI. század közepén állatfejjé alakul át. A hármas levélvégződésű hegyestőrök, amelyek különösen előkelőbbek fegyvertárából ismeretesek, még rendszerint lapos, rombusz keresztmetszetű pengéjűek, ugyanúgy, mint a fekvő 8-as keresztvasúak, de már megjelenik rajtuk a nyolcoldalú háritólemez. Markolatuk, hüvelyük aranyozott ezüstből készült, remekművű ötvösmesteri termékek, öntött és vésett renaissance ízlésben készült rozettákkal, ezüsthálóval, csavarmenetben haladó ezüsthuzallal borítottak. A Történeti Múzeum Fegyvertárának egyik ilyen példánya pengéjébe génuai csiszárjegy van beütve. Az effajta hegyestőrök pengéinek hossza egy méter körüli. (XVIII. t. 3—4.) A XVI. század derekáról származik Tiroli Ferdinánd maagyr huszárfegyverzetéhez tartozó hegyestőre. Aranyozott ezüst markolata és hüvelye keleties palmettával kombinált renaissance díszítéssel borított. Kétségtelenül magyar ötvös kezéből került ki. (XVIII. t. 2.) Pengéje már nem követi a korábbi példányok rombusz keresztmetszetű formáját, a homorú vájatok négyélűvé alakítják ki a pengét. A penge hossza 1030 mm. Hárító lemeze köralakú. 8 A bécsi gyűjteményekből Magyarországnak jutott tárgyak kiállítása a Magyar Nemzeti Múzeumban. (Bp. 1933) 51.