Folia archeologica 11.
Kalmár János: Hegyestőr és lóra való pallos a magyar huszár szolgálatában
Hegyestó'r és lóra való pallos a magyar huszár szolgálatában 161 A keresztvas-szárak végein állatfejeket látunk kialakítva. Markolatgombja nagyméretű gömbalakú, a markolat középen erősen megvastagszik. Hasonló keresztvas végződést figyelhetünk meg a gyulafehérvári székesegyház kriptájából előkerült hegyestőrnél, amelyet tévesen ifj. Hunyadi János — a kormányzó öccse, szörényi bán, meghalt 1441-ben — nevével hoztak összefüggésbe. 9 A hegyestőr a Kendy család valamelyik tagjáé lehetett. Hüvelye fekete bőrrel bevont, amelyre hosszú, aranyozott ezüst, türkizekkel kirakott hüvelypántok vannak ráhúzva. Pengéje az előbb leírt példányhoz hasonlóan négyélű, hossza 1050 mm. Hárítólemeze karélyos kivágásokkal profilált. (XVIII. t. 6.) A keleti befolyás mind nyomatékosabb hatását figyelhetjük meg azon a hegyestőrön, amelynél a markolat alakításánál is rányomta bélyegét a keleti ízlés. Markolata már nem egyenes, hanem a perzsa ízlésű markolatokhoz hasonlóan a végén megtörik és előrehajlik. Tehát a markolatrész mindkét elemének alakulását, a markolat és a keresztvas külsejét, átvette a keleti típusú vágó fegyverekről. Hüvelye piros bársonnyal bevont, hosszú, vésett díszű, aranyozott ezüstpántokkal szerelt. (XVIII. t. 1.) Nyugati eredetre vall perzsa-ízlésű markolata és arab-ízlésű keresztvasa ellenére, a lapos rombusz keresztmetszetű pengéje, hossza 1050 mm, felirata: „Francisco Ruiz en Toledo". Szendrei, müvében tévesen FRANGIA szót olvasott Franciscus helyett. 10 Ruiz neves spanyol kardcsiszár volt, aki a XVI. század második felétől működött. Az 1617. évből még vannak róla adataink. A hegyestőr Erdélyből származott a Történeti Múzeum Fegyvertárába, erdélyi magyar ötvös műve a XVI. század második feléből. A bécsi fegyvergyűjtemény két magyar aranyozott ezüst szerelésű hegyestőrt őriz a XVI. század második feléből és végéről. Külsejükben megegyeznek a mi példányainkkal, keresztvasaik az előbb leírtakhoz hasonlóan aláhajlanak és sárkányfejben végződnek. Mindkettő magyar ötvös munkája, bár az egyiket a katalógus lengyel eredetűnek tűnteti fel. 1 1 Dillich Vilmos művében a XVI. századvégi magyar huszártiszt képét adja. A nyereg alatt a ló jobb oldalán látjuk a hegyestőrt. Külső formájában megegyezik a század második felében használatban volt nagyméretű markolatgombbal felszerelt hegyestőrrel. 1 2 (33. ábra 1.) A XVI. század végéről vagy a XVII. század elejéről származó magyar hegyestőrök keresztvasa elöl megtörik és a markolattal párhuzamosan haladva felfelé, a hátsó szár pedig lefelé hajlik. A XVI. század végén még a karélyosan kiképzett szélű hárítólemezt is megtaláljuk a gráci Hadszertár egyik magyar huszár — Hussarisch — hegyestőrén, pengéjébe FRANTA van beütve, valószínűleg a Fringia név helytelen használataképpen. Gombja még gerezdelt nyugati forma, lapos körtealakú. (32. ábra с.) A XVII. század elejéről származik a Hadszertár azon magyar huszár hegyestőre, amelynél már elmarad a hárítólemez, a keresztvas-szárak azonban elöl felfelé, hátul pedig lefelé ágaznak, a végeken kisméretű gomb van kialakítva. Bőrrel bevont markolatának gombja 9 Nagy G., HK 11 (1910) 597.; V. ö. Kalauz a Régiségtárban. (Bp. 1912) 192. 1 0 Szendrei J., Magyar hadtörténelmi emlékek. (Bp. 1896) 351. 1 1 Grosz, Л. — Thomas , В., Katalog der Waffensammlung in der Neuen Burg. (Wien 1936) 93. 10—11 sz. 1 2 Dillich, W., Ungarische chronica... (Wessel 1600). 11 Folia Archaelog'ca
