Folia archeologica 11.

Éri István: Gótikus agyagnegatívok a nagyvázsonyi Kinizsi-várból

146 Éri István Formmodel kidolgozásban alaposan elmarad a mi tárgyunktól.) Ha figyelmünket a képzőművészeti alkotások felé fordítjuk, kiderül, hogy a keresztény ikonográfiában a kísértést kevés műalkotásban találjuk megörökítve. Az ókeresztény művészetből teljesen hiányzik, a középkorban, a X. századtól találkozunk a jelenet ábrázolásával, főleg kódexekben. Az egy Botticellin kívül, aki a sixtusi kápolnában festette meg a kísértés mindhárom jelenetét, alig találkozunk nagy művésszel, akit ez a téma ihletett volna.

1

9 Megfelelő hely hiányában a legtöbb művész megelégedett az első jelenet ábrázolásával. (Pl. 28. és 27. ábra 1.) Esetleg a másik kettőt a háttérbe szorítva, éppen csak jelezte. (29. és 26. ábra 2.) A középkori teológusok szerint a kísértések során Krisztus a három főbűnt, a falánkságot, a hiúságot és a fösvénységet győzte le (gúla, vana gloria et lucri Cupido).

2

0 Ezt a körülményt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hiszen az agyagnegatívról készült sokszorosításoknak ez esetben nevelő célzatuk is volt. A művészek a kísértésben szereplő királyi hatalom, gazdagság jelképeként gyakran erődített várat, vagy várost ábrázoltak. így pl. Pol de Limbourg miniaturáján, (28. ábra) Berry herceg Mehun sur Yevre-i várát láthatjuk, ahol a herceg kincseit őrizték.

2

1 (A vázsonyi töredéken szereplő várnak is ez lehet a szerepe.) A kísértőt vagy szörnyállatként, vagy angyal, szerzetes képében jelenítették meg. Ez utóbbi mód már inkább a renaissance hatására, főleg olaszföldön terjedt el.

2

2 Nem érdektelen szempont ez sem a vázsonvi töredék vizsgálatakor, hiszen a bemu1

9 Künstle, К., Ikonographie den christlichen Kunst. I. (Freiburg 1928) 380—382. 2

0 R eau, L., Iconographie de l'art chrétien. II. (Paris 1957) 306. 2

1 Uo. 308. 2

2 Uo. 307. 28. ábra