Folia archeologica 11.

Éri István: Gótikus agyagnegatívok a nagyvázsonyi Kinizsi-várból

Gótikus agyagnegativok a nagyvázsonyi Kinizsi-varból 145 talan módja volt. A XIV. századi Minnekästchenek szélesebb körben elterjedt utánzatai, ládikák oldalának díszítésénél használták fel őket (papírmasé). Ugyancsak papírmaséból, esetleg fémből készülhettek azok a bibliai tárgyú lapok, amelyeket házioltárok díszítésénél alkalmaztak. Bronzmozsarakon, óntálakon is találkozhatunk velük. Búcsújáróhelyeken, kolostorokban kegytárgyként (pl. Offer), zarándokjelvényként, amulettként juthattak hozzá a vásárlók. Mindez azt mutatja, hogy az agyagnegatívokat készítőik javarészt árubabocsátották különböző mestereknek. Ilyenformán ezeket a készítményeket a 27. ábra sokszorosítóipar (közelebbről a metszetek és könyvek nyomtatásának) előzményének is vehetjük. Létrejöttüket a polgárság növekvő igényeinek jelentkezésével hozhatjuk összefüggésbe. Mint sajátos iparág, ott és akkor szűnt meg, ahogyan az igényeket más módon, fejlettebb technikával tudták kielégíteni. (Természetesen a renaissance-ban a fazekasok, bronzművesek stb. munkaeszközei között változott formában és funkcióban a Formmodel továbbélt.) Vizsgáljuk meg most a vázsonyi negatív ábrázolásának kapcsolatait. Fontos ez azért is, mert Bode és Volbach monográfiájában az összegyűjtött darabok egyikén sem találjuk meg a kísértés jelenetét. (Egyébként a legtöbb io Folia Archaelogica