Folia archeologica 11.

Éri István: Gótikus agyagnegatívok a nagyvázsonyi Kinizsi-várból

144 Éri István Bode és Volbach az agyagnegatívok készülési helyeként ugyancsak a közép-rajnai vidéket, de elsősorban Frankfurtot és környékét jelölik meg. Az egyes darabokon kivehető korhatározó viseletek alapján 1420—1460 közötti időszakra teszik a Formmodelek készítésének virágkorát. A negatívok fehéresszürke, kis tűzben égetett agyagból készültek. A massza megdolgozása és a gyenge égetés után készítőik ötvösszerszámokkal az 5—10 cm átmérőjű agyaglapba vésték be a negatívrajzot. Ez igen nagy munka volt. Készítőik sajátos, de eredeti művészi alkotásokat hoztak létre. Természetesen kölcsönhatások is érték őket. így elsősorban a készítéstechnika vonalán az ötvösök részéről. A mintakincsre pedig festmények, miniaturák, illusztrációk lehettek hatással, bár eddig még egy esetben sem sikerült valamelyik Formmodel közvetlen előképét kimutatni. Bode és Volbach a burgundi és a francia művészetet, Duc de Berry udvarának, a Limbourg testvérek

1

6 működésének hatását tartják különösen nagyra. (28. ábra) Hatással volt a negatívok mintakincsére a vásárlóközönség — főleg a városi polgárság — igénye is. A jelenetek vagy egyházi jellegűek (evangéliumi jelenetek) vagy túlságosan is profán módon szólítanak fel az evilági élet örömeinek élvezésére, (pl. 26. ábra 1 .)

1

7 Gyakori a haláltánc ábrázolása. A negatívokról leöntés, vagy préselés útján nyert marcipán, papírmasé, agyag, továbbá ón, bronz, esetleg nemesfém

1

8 lapok, illetve plakettek felhasználásának szám1

6 Pol, Jan és Hermann miniatorok a XV. század elején dolgoztak, főleg Berry herceg udvarában. Legszebb alkotásuk: „Trés Belles Heures du duc Jean de Berry". — Vollmer, H., Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler. XIII. (Leipzig 1929) 227—229. 1

7 Kohlhaussen, H., Geschichte des deutschen Kunsthandwerks. (München 1955) 266., 227 kép. 1

8 Itt említem meg, hogy a plakettek és érmek készítéstechnikájával foglalkozó kutatók bizonyosnak tartják, hogy az ezidőtájt használatos öntőminták túlnyomó része agyagból készülhetett, még ha ilyenek nem is maradtak fenn. Braun, E. W., Die deutschen Renaissanceplaketten der Sammlung A. W. R. v. Moltheim in Wien. (Wien 1918) 12.; Habich, G., Die deutschen Schaumünzen des XVI. Jahrhunderts. I. (München 1929) XXVIII—XXIX. t.