Folia archeologica 11.
Németh Annamária: Henrik croiai püspök pecsétnyomója
132 A 'iémeth Annamaria latban van a Habsburgokkal és typariumát is olyan osztrák, illetve német ötvös készíti, aki látta már okleveleken a fenti konvent pecsétjét. Éppen ezen pecsétnyomóval kapcsolatban elképzelhető az is, hogy a középkori pecsétmetszők Közép-Európában azonos forrásból származó, közös példák után dolgoztak, és így német—cseh kultúrkörben jött létre példányunk. Sokkal fogyatékosabb a női szent alakja. A teljesen elnagyolt felső test, nyak- és áll-részek mellett, itt már a lábak is elvesztik plasztikus formájukat és a kendő redőiben összpontosulva, értelmetlenül emelkednek ki az anyagból. Legjobban sikerült talán a lovag figurája, amely bár itt-ott kontúrok nélkül olvad be a háttérbe, mégis a leginkább szervesen felépített test benyomását kelti. Az egyes alakok sikerületlen volta ellenére a pecsét teljes egészében nézve monumentális hatást kelt. Talán éppen a figurák bizonyos rusztikussága, de mindenek előtt az építészeti és figurális elemek egyensúlyban levő, helyes aránya okozza ezt. Vésnökünk tehát fogyatékosságai ellenére sem volt híjával a művészi érzéknek. Viszont az is igaz, hogy az építészeti elemek metszése inkább csak aprólékos figyelmet igényelt, és mintákat is könnyebben találhatott hozzájuk — akár az építészetből, a szárnyasoltárokról, vagy más hasonló pecsétekről 3 8 — mint a tulajdonképpen a relief fogalmát fedő figurális részekhez. A typarium keletkezésére vonatkozóan megállapítottuk már, hogy a szárnyasoltártípus nem mérvadó, mert Franciaországból kiindulva terjed el — a nagy művészetek stílusáramlásainak kétfelé ágazó útján —, Itálián és a Rajnavidék-Németországon keresztül, egész Közép-Európában. 3 9 Tehát semmi esetre sem hozhatók az egyes példányok konkrét szárnyas oltárokkal kapcsolatba, mint ahogy az a magyar művészettörténeti irodalomban egy időben oly elterjedt nézet volt. Pecsétnyomónkat — nyugodt, de mégis inkább felfelé nyújtott — arányai a német—cseh kultúrkörhöz kapcsolják, alakjai pedig provinciális voltát mutatják. Mégis a figurák rendkívül karcsú alsóteste, a még nyugodt, de dús építészeti formák, már előre vetik a század végén általánossá váló, nagyon gazdag és könnyed — néha már a flamboyant határát súroló — pecsétművészetnek az árnyékát. 4 0 (XIII. t. 1—2, XIV. t. 1.) Ez pedig nem független a nagy művészetekben jelentkező hasonló irányzattól, aminek oka nemcsak az általános stílusjelenségekben, hanem abban is rejlik, hogy az ötvösök egyéb, más művészeti ághoz tartozó alkotásokat is hoznak létre. Mint ahogy a pénzverés stílusváltozatait nyomonkövethetjük a királyi pecsétek alakulásában, ugyanúgy sok hasonlóságot találhatunk egy-egy ötvösmű és a pontificális pecsétek között. A stílusirányzatok legkisebb változásai is tehát pontosan 3 8 Csaknem teljesen azonos építészeti részeket tartalmazó pecséteket találhatunk e korból, Sella, P., I sigilli dell'archivio Vaticano. I. (Cittá del Vaticano 1937) III, IV, XXXV. t., továbbá szintén a század végéről Klet/er, P., i. m. XIII. t. 27—28., XVIII. t. 45. képein. 3 9 Ewald, W., i. m. 216—217.; Beissel, .f., i. m. 56—58.; Burckhardt, /., Beiträge zur Kunstgeschichte von Italien. (Stuttgart 1911) 104—105. 4 0 Lőrinc Gurk-i püspök pecsétje 1433-ból. Közölve: Klet/er, P., i. m. XXXVII. t. 104. András (Scolari) váradi püspök 1422. jún. 4-i DL. 11218, Benedek veszprémi püspök 1387. jan. 17-i, DL. 69994 (Jugoszláviának átadva) és Demeter esztergomi érsek 1381. jún. 7-i, DL. 6665 pecsétje.
