Folia archeologica 11.

G. Sándor Mária: Középkori csontosövek a Magyar Nemzeti Múzeumból

120 G. Sándor Mária ez utóbbi helyről a hódtavi csata után (1280-ban) igen sokan elmenekültek a kunok közül a Havasalföldre

4

2, de itt hagyják gyermekeiket, feleségeiket.

43 A levert kunok javain és a foglyokon pedig a magyarok osztozkodnak.

44 A halasi, kecskeméti, mizseji kunszékekhez nagy kiterjedésű puszták tartoztak, melyek Szabadkától felfelé Lacházáig összefüggő területet alkottak.

45 így tehát a Szabadka melletti lelőhelyünk is minden bizonnyal kunlakta terület volt. A többi lelőhely történeti adatait tekintetbe véve, azok is a kunokkal kapcsolatban voltak; így pl. Csút és Mohács-Csele esetében, ahol a kunok jelenléte a kun lakta birtokok adományozása révén feltételezhető. Erről Csút és Mohács-Csele ismertetésénél már említést tettünk. Az utóbbinál nem szabad figyelmen kívül hagyni a magyarországi Domonkos rend kun misszióját.

4

6 A két budai lelőhellyel kapcsolatban csak közvetett adatokra támaszkodhatunk. Így pl. Baksa, Tamás és György két jól felfegyverzett kunt, Tamás fia, Filep mester három kunt, Okolicsányi Szerafin pedig egy kun nemest vezetett elő a királynak, hogy egy-egy falut adományul nyerjen. Ekkor kerülhettek rabszolgaságba azok a kunok, kiknek neveivel a XIV. században magyar kézen találkozunk.

4

7 Vannak ún. királyi, királynői kunok, kiknek egy része a királyi udvar szolgálatában állott. Nem véletlen a Képes Krónika ábrázolása, ahol Nagy Lajos baloldalán a kunok állanak. Ez is azt látszik bizonyítani, hogy a király közvetlen környezetében éltek kunok. A budai vár udvarbírája (provisor curiae castri regii Budensis) aki tulajdonképpen a királyi uradalmak fojószágkormányzója és mint ilyen a kunok ispánja volt a budai várban Mátyás korában.

4

8 Másik budai lelőhelyünk a várfalon kívül a hegy K-i [lejtőjében a várhoz tartozó középkori temető volt. Ide tehát a várban élő kunok is temetkezhettek. Összefoglalva a lelőhelyeinkre vonatkozó történeti adatokat: lelőhelyeink nagyrészén már a tatárjárás előtt is település volt. Ezek a tatárjárás következtében elpusztultak, elnéptelenedtek, de a XIV. századtól kezdődően újra települtek.

4

9 Ezeket a helyeket részben kunokkal telepítik be. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a csontosövek a kun népességgel hozhatók kapcsolatba. Ezt még alátámasztani látszik a Magyarországon élő kunok XIV—XV. századbeli társadalmi, gazdasági helyzete is. Györffy György

5

0 munkájából nyerünk erre vonatkozóan áttekintő képet. Eszerint a kunok feudalizálódása a XIV. században kezdődik meg.

5

1 A XV. századra a szállások lakossága 4

2 Gyárfás I., i. m. 439. 4

3 Borovs^ky S., Csanád megye... 85. 4

4 Györffy Gy., A kunok feudalizálódása. Tanulmányok a parasztság történetéhez a XIV. században. (Bp. 1953) 259. 4

5 Gyárfás /., i. m. II. 167. 4

6 Makkai L., A milkói (kun) püspökség népei. (Debrecen 1938). 4

7 Györffy Gy., i. m. 259. 4

8 Kubinyi А., ТВ M 12 (1957) 26. 4

0 Méri /., i. m. 139. Lelőhelyeinkhez kell még sorolni a Bálint Alajos által felsorolt lelőhelyeket: Dorogot, Gyilafövényest és az ipolysági gimnázium régiségtárából előkerült hasonló csontövhöz tartozó darabokat. Ezekkel azonban nem kívánok foglalkozni, mert a darabokról sem rajz, sem férykép nincsen. 6

0 Györffy Gy., i. m. 248—275. 5

1 Uo. 267.