Folia archeologica 11.

Párducz Mihály: Hunkori halmok Vaskút határában

Hnnkori halmok Vaskút határában 99 már nem lehet. Ugyancsak a sánc nyugati felében, majdnem a bejárat tengelyében gödröket is találtunk, amelyek közül az A, azaz a kelet felé eső gödör köralakú és 60 cm mély (a mai felszíntől 230 cm). Hozzá csatlakozik egy kisebb trapézalakú (B gödör), uo. mély mélyedés, amelyben tüzelési nyomok voltak, míg ezt követi nyugati irányban egy ovális alakú, de már csak 30 cm mély bemélyedés (C gödör). А В gödörben egy tűztől deformált vastagabb vaslemeztöredék (pajzsdudor töredéke?) került elő. Csaknem az árok északnyugati sarkában, az ovális gödör közelében találtunk még egy különálló mélyedést (D gödör), amelynek mélysége ugyancsak 30 cm. Abban egy üvegpalack kurtanyakú, kihajló szájperemű válltöredékét találtuk meg, amely négyszögű, lapos és kissé horpaszolt falával a császárkori üvegpalackokra emlékeztet. Az üvegnek a színe szépen irizál. Ezeken kívül az árokban több lelet nem került elő. A gödrökre vonatkozólag feltehető, hogy azok a bejáratot védő és ott tanyázó őrségtől származnak. A fentemlített sárgás agyagréteget nyugaton 140, keleten 160 cm mélységben a régi humusz váltja fel, amely már teljesen steril. Megkezdtük a földvár belsejének 2 m széles és 3 m hosszú árkokkal való átkutatását. Ez a munkánk azonban teljesen eredménytelen volt, mert a minden irányban: mind a földvár legmélyebben fekvő részén, mind pedig a sáncok mentén húzott kutatóárok semmiféle leletet sem szolgáltattak és már 40—50 cm mélységben vízhordta sárga homokrétegre bukkantunk, amely már itt az érintetlen altalajt jelenti. A sánc belseje ma is mélyebben fekszik,, mint a környező terület szintje. Világos tehát, hogy a sánc felépítéséhez szükséges földet a sánc belsejéből vették. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy az. előbb említett sárga föld megmutatkozik magában a sáncban is. A leletek hiányából pedig arra kell következtetnünk, hogy a földvárt nem szállták meg hosszabb ideig, hanem az csak valóban alkalomszerű menedékhelyül szolgált. Miután az előbb említetteken kívül korban idősebb leletekre nem bukkantunk,, azt kell feltételeznünk, hogy a sánc császárkori szarmata-jazyg népek menedékhelye volt. Ezután megkezdtük annak a sírhalomnak a feltárását, amely a sáncunktól délre és attól mintegy 200 m-re egyedül áll. A tumulus széleit már eléggé elszántották. Hozzávetőleges magassága a környező földtől 8—10 m, a szántott részektől pedig 4 m. A feltárást a tumulus keleti oldalán kezdtük meg,, a legmagasabb ponttól kb. 1% m-re keletre, egyenes levágással. A feltárás közben régibb bevágás, valószínűleg sírfosztás nyomait látjuk. Kb. 2 m mélységben egy fiatalabb egyén csontvázából származó néhány csontot (forgótöredékek, egy lábfejcsont, szegycsont és 3 bordatöredék) találunk korhadt famaradványokkal, teljes rendszertelenségben. A csontok állapotából is feltehető, hogy a beletemetkezés récens és a skelettet a sírrablás alkalmával megbolygatták és ezért a csontváz legnagyobb része elkallódott... Leérünk az átvágás aljára, ahol bolygatatlan állapotban ugyanazt a sárga földet találjuk meg, mint amely a földvárban is mutatkozott. Megállapítható, hogy a halom már eredetileg is egy magasabb és északi irányban lejtő parton épült. A halom legmagasabb pontja az altalajtól mindössze 3 m, míg az átvágás hossza az altalajon és egyúttal a halom legnagyobb szélessége 19 m. Az altalajban élesen meglátszik az abba még 60 cm-re lemélvülő és kb. 80 cm széles folyosó, amelyet a sírrablók ástak. Ez a folyosó, amely az általunk egyenesen levágott felet éppen derékszögben éri, nem felülről lett bevágva, hanem alig embermagasságú-