Folia archeologica 10.
Fejős Imre: Fényképészetünk első virágkora (1855–1885)
Fényképészetünk első virágkora (1855—1885.) 219 személyiségekről kiadott albumával annyi pénzt keresett, hogy kimehetett Párizsba. Visszatérve műterme úgy fellendült, hogy A—5 segéddel dolgozott, jövedelme 10—12 000 Ft-ra is felment. Ez tette lehetővé kísérletei végzését. Eleinte a szárazlemez problémája foglalkoztatta, majd a fotokerámia felé fordította figyelmét. Párizsban 50 000 frankért kínálták neki a műhelytitkot. Ekkora összeggel nem rendelkezett. Néhány év alatt maga rájött az email emulzió nyitjára, akkor égetőkemencét állított fel fényképes kerámia előállítására. Közben végigfotografálta Erdély legszebb vidékeit, felvételeit az erdélyi múzeumnak ajánlva egy leendő fényképmúzeum alapjául. Az 1882-es tanév első felében a kolozsvári egyetemen előadásokat hirdetett mint magántanító. Ugyanakkor megindította a saját kiadásában az első magyar szaklapot. A Fényképészeti Lapok a legjobb szakemberek és kezdők igényeit egyaránt kielégítette, gazdagon hozva technikai és művészeti vonatkozású közleményeket. 1881-ben Liesegang biztatására hozzákezdett a színes fényképezés megvalósítására vonatkozó kísérleteihez. Kezdettől a közvetlen eljárást választotta, vagyis színérzékeny emulziót kívánt létrehozni. Fáradozását 1884-ben siker koronázta. Másolókeretben színes diapozitívokról kielégítő levonatot kapott. A túl hosszú, kéthetes expozíciót is sikerült a következő években 2 órára lerövidíteni, és felvételeit tökéletesen állandósítani. Találmányával az 1889-i párizsi világkiállításon lépett a nyilvánosság elé. Londe, a kiállítás fényképészeti osztályának főnöke előadás keretében mutatta be a neki megküldött anyagot, kijelentve, hogy „a jövőben színesen fényképezni többé nem lehetetlen". Hasonló elismeréssel nyilatkozott Bécsben Eder J. M. a Graphische Lehr u. Versuchanstalt igazgatója és Berlingen Vogel H. W. professzor. Veress nevét a világhír egyszerre szárnyra kapta. Idehaza Gothard Jenő asztrofotográfus végzett ellenőrző kísérleteket a rendelkezésére adott emulzióval. Eredményeiről az Eder's Jahrbuch für Photographie 1891. kötetében ad számot. A spektrál készülékkel tett próbái néhány perc alatt tökéletes összefüggő színképet adtak. (Die Aufnahmen sind höchst interessant, sie geben das ganze Spektrum von dem äussersten Roth, mir scheint es sogar ein Stück Infraroth zu erhalten, tief in das Ultraviolett, hinein ganz continuirlich ohne Maxima oder Minima sehr naturgeträu zurück) Transparent üveglemezekkel ugyancsak jó eredményt ért el. Veress jogos önérzettel mondhatta, hogy a színes kontakt eljárást megoldotta és jól megválasztott alapelve a fotochromia teljes kidolgozását ígéri. Módszerének tökéletesítését azonban megakadályozta az, hogy egy rokona bank-kölcsönéért jótállva tönkrement. Államsegélyért hasztalan folyamodott, a barátai kezdeményezése egyetemi tanszék elnyerésére sem sikerült. Kísérleteit megfogyatkozott lehetőségei között a régi erővel már nem folytathatta. Szegénységben, magárahagyatva dolgozott késő öregségéig. Utolsó, 1911ből fennmaradt kontakt felvételei a reszkető kézzel írt 6 ezres sorszámot viselik. Ezek ma is megőrizték teljes színpompájukat. 5 5 6 5 Veress Ferenc munkásságát elsősorban a fia, Veress Elemér orvosprofesszor és az unokája, Szilágyi Margit szobrászművésznőtől rendelkezésre bocsátott okiratok, családi feljegyzések és az általuk a Történelmi Képcsarnoknak ajándékozott fényképanyag alapján ismertettük. Értékes adatokat kaptunk továbbá Bordán ]enő romániai volt fényképész mérnöktől. Irodalom és reprók: Fejős I., Fotó 4(1957) 215—2Í9.
