Folia archeologica 10.

Mihalik Sándor: A körmöcbányai kőedénygyártás kezdő korszaka

Л körmöcbányai köedénygyáriás ke^dö korszaka 205 kába, amellyel a részvénytársaság bír és így a közadókat is csak a gyár átvételének napjától kell lerónia. A szerződést Trangous mint vevő, a város nevében pedig Aschner József polgármester elöljáró, Deer József szenátor, Mátyás főügyész, Juszt Antal vámügyi adjunktus, továbbá apia, a részvényes nevében Campione Sándor, a 3. pont alatt említett mező ügyében óvással élő Vachold Pál és Laft Mátyás fertálymester írták alá. A kőedénygyár adásvételi szerződését — tekintettel arra, hogy a választó polgárság 1829 november 8-án és 16-án felajánlotta a város részvényeinek eladását és azt a magyar királyi udvari kamara 1830 július 28-án jóváhagyta — a városi tanács az egyezmény kötésének napján, vagyis 1838 szeptember 4-én jóváhagyólag megerősítette, a vevők biztosítása érdekében, a következő kiegészítésekkel: Ígéri a vevőnek, hogy továbbra is élvezheti a gyártáshoz szükséges javadalmat, az eddigi módon, vagyis olyképp, hogy akár a városi raktárból polgári áron szerezhesse be, akár a városi erdész útján saját költségén vágathassa és szállíthassa a fát. Ugyancsak átadják az edénygyártáshoz szükséges és a jelenleg található, valamint a későbbiekben még felfedezhető agyagot, a földesúri jog elismeréseként fizetendő tetemes kamat fejében, amely jelenleg évenként 10 forint kurrens pénzben van megállapítva. A gyár malmához tartozó vízvezetéket nemcsak meghagyják, hanem a víztartalékot a termelés fellendítésére, amilyen mértékben lehetséges, növelik is. Ha a gyár termelésének érdekében még egy malom, avagy más épület emelése szükségessé válnék, úgy a vevőnek megfelelő más helyet olcsó áron ajánlanak fel. A városi tanács végül kilátásba helyezi a gyár méltányos támogatását, egyes esetekben a megsegítését is. A körmöczbányai kőedénygyár tulajdonosa ezek alapján 1838 szeptember 4-től Trangous lett. Minderről úgy Frumnak, mint Gräflnek halvány sejtelme sem volt. Ök még mindig azt hitték, hogy a körmöczi tanács reájuk van szorulva és attól ilyképp még mindig további előnyöket csikarhatnak ki. Ugyanakkor, szeptember 4-én, amikor a város és a Trangous között kötött szerződés soraira a tintát szárító porzót szórják, Gräfl is tollat ragad Pesten s fenyegetőleg, magabiztosan azt írja a körmöczbányai tanácsnak, hogy ha a rossz állapotban levő gyárat nem javítják meg, visszavonja a javaslatát, Frumnak adott meghatalmazását is. Gräfl biztosnak érzi magát és követelésének elfogadását várja, mert még nem kapta meg a tanácsnak azt a levelét, amelyet ugyancsak szeptember 4-én fogalmaztak Körmöczbányán az aznap tartott ülés határozata alapján. Amikor kézhez veszi, azzal a hittel bontja fel, hogy a gyors válasz bizonyára a városi tanács kapitulálását jelzi a követelései előtt. Annál nagyobb a megdöbbenése, bosszúsága, amikor mindezek helyett arról értesül, hogy a gyár részvényesei átadták volna neki 10 000 forintért a gyárat, de ő annyi új követeléssel állt elő, főleg a helyreállításra vonatkozólag, hogy szükségesnek tartották egy közben fellépett új vevővel a tárgyalásokat felvenni. így röppent ki, csúszott ki Gräfl murányi kőedénygyári árendás és pesti porcelán és kőedényárus kezéből a körmöczbányai kőedénygyár, amelyet már szinte tulajdonának tekintett, hiszen megkapta a város hivatalos értesítését