Folia archeologica 10.

Mihalik Sándor: A körmöcbányai kőedénygyártás kezdő korszaka

204 Mihalik Sándor további elősegítése mellett a körmöczbányai kőedénygyártást saját vállalkozásaként talpra állítsa, újra indítsa. A körmöczbányai tanácsbeliek biztatgatással támogatják törekvéseit, mert a Gräfllel való és immár kéthónapos alkudozások során bizalmuk a murányi kőedénygyár bérlőjével szemben foszladozni kezdett és rokonszenvük a sokkal nagyobb stílű iglói kőedénygyártó felé fordult. Trangous nem habozott sokáig. Szeptember 2-án — Körmöczbányán — írásba is foglalja és a tanácshoz rögtön be is nyújtja vételi ajánlatát. Kijelenti, hogy ismeri a gyár állapotát és 25 000 forintot ígér Wiener Währungban (vagyis a Grâfl-féle 10 000 forintos ajánlattal szemben 12 000 kurrens forintot), úgy, ahogy most van, de az alábbi feltételeinek teljesítése esetén 30 000 WW-t is hajlandó érte adni: 1. Még most, 1838 őszén tegyék meg a szükséges intézkedéseket a város jótállása mellett, hogy az építkezések a téli üzem beállítása érdekében megtörténjenek. 2. A 30 000 forintot olyképp fizethesse, hogy most 5000 forintot ad, 1839 januárjában a köteles kamatokkal együtt 9000, májusban 8000 s utolsó részletként szeptemberben újra 8000 forintot fizessen. 3. A már kész és a lerakatokban levő árukon kívül a gyár minden tartozékaival tulajdonjogilag úgy adassék át neki, amiként azt a részvényesek bírják. Az építkezés alatt álló anyag — és mázmalom kijavítása és üzembe helyezése még a részvényesek költségén fejeztessék be. 4. Miután egy kőedénygyár nyersanyagok, építkezési anyagok és a malomhoz szükséges vízvezeték nélkül nem működhet és ezek nélkül értéktelen, hangsúlyozottan rámutat arra, hogy a város felügyelete alatt álló terület, körzet és környék minden olyan anyaga, amely a kőedénygyártáshoz szükséges, az ezután felkutatandó földanyagok használatával együtt, kizárólagosan a kőedénygyár részére biztosíttassék. A szükséges fát éppen úgy juttassák a gyár részére, amiként az eddig történt, hasonlólag a vlzvezetőt is. A gyári részvénytársaság Trangous kérelmeit és feltételeit magáévá tette és ezek alapján szeptember 4-én eladási szerződést, „Contract"-ot kötöttek. A társaság az összes joggal és kiváltsággal átengedi Trangous Józsefnek a Vachold Páltól vásárolt, 1822 január 21-én jegyzőkönyvezett, kőedénygyárrá átalakított házat. Ez a Felső utcában a kereskedelmi tárna (raktár) közelében fekszik Menschle Izsák csűre és Grossmann István háza között. Az átengedés abban az állapotban történik, amiként és ahogy a Társaság tulajdonában van. Vagyis a belső berendezéssel és nyersanyaggal együtt. Az átengedés csupán a raktárban levő, már kész edényárukra nem vonatkozik. Átengedik még a Vachold Pál-féle adásvételi szerződés 3. pontjában említett, a társaság részére megváltási joggal fenntartott és az épülethez tartozó, a Schuses földön a Benhart és Railer-féle mező mellett fekvő rétet, valamint a Klemm Antal részére 1832 április 27-én jegyzőkönyvezett, de elővételi jog folytán a Társulatnak jutott házat is, amely a kereskedelmi tárna kőfejtői és a Neu Schlisch-féle csűrök mellett fekszik, a kertjével és a csűr feletti hozzátartozó mezővel 30 000 Wiener Währung forintért. Az árát egy éven belül kell kifizetni. A vételt megerősítő jegyzőkönyvezés alkalmával 5000, 1839 január havában 6%-os kamattal 9000, májusban 8000 és végül szeptemberben 8000 forintot kell fizetni a kamatokkal. Trangous a város területén fekvő gyárat az épülettel, ingatlannal, összes jogokkal és kiváltságokkal olyképp veszi át 30 000 forintért, hogy a szerződés jegyzőkönyvezése és érvényesítése után jut a gyár és mindazon jogok birto-