Folia archeologica 10.

Mihalik Sándor: A körmöcbányai kőedénygyártás kezdő korszaka

202 Aliba'ik Sándor A gyár a „Steingut-Fabrique-Compagnie" nevet kapta. Élére Trangous József került, aki ekkorára már kivívta a tehetséges ügyvédnek járó általános társadalmi megbecsülést. A másik nagy motor Kornides terménykereskedő, „megfontolt ökonomus", „a festészet kiváló dilettánsa".

1

2 Szarvakra, szaruból készült poharakra, gyertyafénynél áttetsző szarulemezkékre képeket és díszítményeket festegetett, ezenkívül Igló város anyagi támogatásával acélmetszetű rajzmintákat hozatott Bécsből és díjtalanul, szenvedélyes szeretettel ifjakat oktatott a rajzolás művészi tudományára. Tízéves, jubileumi évében, 1822-ben privilégiumot nyer a gyár.

1

3 Ettől kezdve a „Caes. Regia Privileg. Fabrica Vasorum testacea Igloviensis" nevet s kétfejű sasos címert használta. Az 1823. évi árukészletüket 10—12 000 forintra becsülték. Készítményeiket már „az egész országra kiterjedően" árusították. Ebben az évben Steinhaus Lajos — 1824-ben pedig rajta kívül még Máriássy Zsigmond a főrészvényesük. Látszólag sima, egyenes a fejlődésük útja, pedig valójában nagy nehézségek leküzdésével jutottak idáig. A kísérletezgetések során 50 000 forintnál is nagyobb károsodást szenvedtek s a közeli Kassa városában működő és egyaránt jól prosperáló Mohi és Pivirotti-féle két kőedénygyárnak hatalmas versenye bénította működésüket. A legnagyobb bajuk az volt, hogy nemcsak a hazai, hanem a cseh kőedénygyárak is minden hasznavehető szakértőt lekötöttek s annyira foglalkoztatták őket, hogy sem a magyar, sem a cseh ipari munkaseregből nem tudtak megfelelő szakemberekhez jutni. Végre is Trangousnak sikerült az igen jó hírben álló Dingier bajor technológusvegyészt rávenni arra, hogy 200 aranyért tanítsa ki őket az edénykészítésben. Alkalmazása nem maradt múló és alkalomszerű, mert az egyik iglói leányhoz csakhamar a szerelem hímes szálai kötözték. Házasságra léptek és így most már a gyár is őt „mindenkorra" (für immer) megnyerte. Az 1825-ös magyarországi gyárkimutatásban

1

4 „Testaceorum Instrumentorum (englisch Steinguth)"-nak nevezik.

1

5 A gyár jóformán kezdeti törekvése és célkitűzése az volt, hogy a Rumy József és Mohi kassai kereskedők (1801-ben alapított) virágzó gyárának az előnyét behozhassák s velük a versenyt reménnyel vehessék fel. Ettől ösztönözve, aránylag rövid időn belül, sikerült jó készítményeket gyártaniok. Dingier segítségével fokozhatták törekvéseiket. 1829-ben a Kassán kereskedőnek kiképzett, majd Pesten, Pozsonyban és Brassóban, végül újra Kassán működött Rumy Sámuelt állították igazgatói minőségben egyesülésük élére. Ennek hatékonv működése során Pesten, Szegeden, Szabadkán, Újvidéken és Debrecenben egymásután nyíltak a gyár lerakatai és árusító helyei. Mikor az iglói kereskedőcsaládból akkor már az esztergomi jogi és statisztikai katedrára emelkedett Rumy Károly 1829-ben a pesti Dorottya utcában az iglói lerakatot látta, elámult,

1

6 hogy 1816 óta, amikoris ő még Iglón nézte a gyári 1

2 Uo. 409.; Киту, С. G., 102. L. 16. j. 1

2 Az О. L. Helyt. T. 1840. Dep. Commerciale Fons 18 Pos 14 szám alatti iratcsomóban található, Igló város tanácsának 1839. dec. 31-én 2657. szám alatt kelt jelentésében. 1

4 O. L. Helyt. t. Dep. Commerciale 1825 Fons 18 Pos Ad 28. 1

5 Ugyanott hivatkoznak egyúttal a helytartótanácsi 35672/ad 818. számra is. 1

6 Киту, С. G., Vervolbkomnung und erweiterter Absatz der Steingut-Geschirrfabrik zu Igló in der Zips. Allgemeine Handlungs-Zeitschrift von und für Ungarn. 1831. Nr. 26 (március 30). 102—103.