Folia archeologica 10.

Mihalik Sándor: A körmöcbányai kőedénygyártás kezdő korszaka

Л körmöcbáuyai kfíedénygyártás kes^dö korszaka 201 válaszol s kifejti, hogy vagy jó állapotban adják át a gyárat, vagy ha ő helyezi jó karba, úgy a kiadásokat az első fizetési részletbe tudják be. A körmöczi tanács végülis megsokallta Gräfl kicsinyességeit, huzavonáit s augusztus 28-án, írásban mint ultimátumot („als Ultimatuni") külön nyilatkozatot és felszólítást intéznek hozzá: kijelentik, hogy 10 000 forintért a gyárat átadják, a malmot és a fáskamrát is, de több kötelezettséget már nem vállalnak, csupán azt, hogy a malom tetejét és a fakamrát megcsináltatják, a bekerítést is elvégeztetik. Végleges nyilatkozatra szólítják fel: át akarja-e venni a gyárat a mondott összegért, avagy sem? A város ekkor már nemcsak a kőedénygyártól való szabadulás reménysége miatt intézte e sorokat Gräflhez, hanem a tisztességes út betartása s a még anyagi előnyöket veszítő erkölcs alapján is. Az adott, elhangzott ígéret alapján tartják szavukat s hajlandók lennének Gräflnek a tárgyalások során kialakult feltételekkel még átadni a gyárat, noha ez most már nem is olyan sürgős, mert a huzavona s Gräfl állandó halasztgatásai és egyre újabb követelései közben Iglóról Körmöczbányára érkezett Trangous József, aki szintén megtekintette a gyárat, érdeklődik a vásárlás helyzete felől s pénzét, tudását, munkásságát kész a körmöczbánvai kőedénykészítés céljára befektetni, felhasználni, reáfordítani. III. A tanácstagok között azonnal rokonszenvet, bizalmat és megbecsülést szerzett Trangous Józseffel a körmöczbányai kőedénygyártás ügye tulajdonképpen az iglói kőedénnyel lépett személyi közösségbe. Trangous egyike ugyanis azoknak, akik a 16 szepesi város fő- és legnagyobb városában, a királyi adminisztráció székhelyén, a kőedénygyártást megvalósította és munkásságával előrevitte. A kassai kőedénygyárnak a XIX. század elején történt alapítása és gyors sikere után, valamint a már 1808-ban kezdődő rozsnyói kőedény gyártás előrehaladása láttán, éppen Trangous József ösztönzései alapján, az iglói nemes birtokosok és gazdag polgárok között is felvetődött, majd elhatározássá szilárdult az a gondolat, hogy ők is próbálkozzanak kőedénykészítéssel. 1812ben Iglón meg is alakítják gyáruk felépítésére társaságukat

1

0. Részvénytársaságot létesítenek és a gyár helyéül a rézbánya János-tárnája közelében, az erdőségben levő „Elölső huttá"-t jelölik ki. A kényelmes és célszerű épület megszerzését előnyös szerződéssel biztosítják s a városi erdők tűzifájához is hozzájutnak. 1813-ban véglegesen megkötik a szerződést. A kőedénygyári társaság nevében Trangous József, Schertl Samu és Lajos, Kornides Lajos, valamint Ochs Nándor írták alá, másrészről Probstner, mint a János-akna igazgatója. Az épület árát 1050 forintban állapították meg s ezt 1814-ben ki is fizették.

1

1 1

0 Az O. L. Helytartótanácsi iratai között őrzött 1842 és 1844 évbeli jelentések (Helyt. 'Г. 1842. Dep. Commerciale Fons 18 Pos ad 14 és Dep. Com. 1844. Fons 18 Pos 11) egybehangzóan 1812-ben jelölik meg az iglói kőedénygyár alapítási évét. 1

1 Münnicb S., Igló királyi korona- és bányaváros története. (Igló 1896) 401.