Folia archeologica 10.

Mihalik Sándor: A körmöcbányai kőedénygyártás kezdő korszaka

200 Mihalik Sándor hogy a gyári társaság másképp intézkedjék. Értesítésükben a gyárra vonatkozólag megjegyzik, hogy kedvező helyi körülmények miatt gondos magánkezelésben az rövid időn belül az egész monarchia egyik legvirágzóbb üzemévé válhat. Gräfl maga is Körmöczbányára ment, megtekintette a gyárat s a helyzetet is felmérte. A látottak alapján július 13-án kelt válasza már fanyarabb, a kereskedő taktikázó és alkudozó furfangjai vetülnek ki belőle. Elégedetlen a feltételekkel, a kilátásba helyezett támogatásokat sem tartja elegendőnek. Az eladási árat magasnak, soknak véli. A szövegezés egyes szavait feltűnőknek találja. Ezért újra megismétli megajánlott fizetési feltételeit s kifejti, hogy az addigra már kijavított gyár, szerinte, elég biztosíték a további 6000 forintra. Kijelenti, hogy amennyiben a városi tanács második árverést óhajt kitűzni, úgy az eddigi vételi javaslatait és Frum felhatalmazását visszavonja. Gräfl teljes biztonságban érezte magát. Noha Körmöczbányán csak futólag tartózkodott, meggyőzőknek vélt értesüléseket nyert arra vonatkozólag, hogy érdeklődés hiányában ő az egyetlen ajánlkozó és a városnak a kőedénygyártól való szabadulási szándéka komoly. Ezért makacsul kitart ajánlatai mellett s egyre erősebb szorítással igyekezett a tanácsot több kötelezettség vállalására bírni. Taktikáját célravezetőnek, alátámasztottnak hitte, azáltal is, hogy a kőedénygyár egyik vezetőposztján álló kiváló dolgozója, Halaváts János, ismeretlenül is felkereste őt soraival és utat próbált találni a sokak által már új tulajdonosnak tekintett Gräflhez. Augusztus elején még mindig nincs eredmény. Folynak a tárgyalások, alkudozások Gräfl meghatalmazottja és a körmöczbányai tanács között. Augusztus 4-én Gräfl elérkezettnek vélte, hogy álláspontját újólag megfogalmazza. Erélyes levélben fejti ki Frumnak, hogy kész a szavát tartani, de egyetlen pontban, az árban sem enged egy fillérnél többet. Nem is szándékszik már októberben átvenni a gyárat, mert nyáron és nem a nedves őszkor kell a hibákat javítani. Körmöczbányán már kifejtette, de látta is, hogy az állapot kedvezőtlen. A malmon nincs tető, télen tehát nem lehet őrölni. Èmiatt a gyárban sem lehet dolgozni. A személyzetet ilyképp a sétáitatásáért („Spaziergehen") fizetni, avagy elküldeni kellene. A kemencék is gyatrák. Legtöbbjük egészen kiégett. Az agyag hiányzik. A gyár körös-körül nyitott. Gondoljon a tanács arra, hogy ott tartózkodásakor mindent a legfelsőbb fokon pusztulónak és ruináltnak talált. Ő nem erre az állapotra gondolt javaslata benyújtásakor, hanem azt arra az esetre érti, ha neki mindent jó állapotban adnak át. A tanács tehát mindent javíttasson meg. A levélben foglaltaknak Frum által való tolmácsolása után a városi tanács augusztus 7-én siet értesíteni Gräflt, hogy ajánlatát elfogadja s a gyár javítási munkálatait haladéktalanul megkezdi. A gyár eladását így fogalmazzák meg: 10 000 forint a gyárért, az összes hozzátartozó jogokkal. Bár a tanács döntése világos, tiszta, Gräfl még mindig taktikázó és bizalmatlan. Holott tulajdonképpen „megnyerte a csatát", övé már a gyár, félreérthetetlenül, de még mindig kicsinyes és a nagy cél elérése után még az „apró vadakra", szinte csak filléres előnyökre is vadászó. Ezért csak augusztus 17-én