Folia archeologica 10.

Mihalik Sándor: A körmöcbányai kőedénygyártás kezdő korszaka

196 Mihalik Sándor A város kérvényéhez azt a két szerződést is csatolják, amelyeket a kőedény gyári formában történő termelése biztosítása érdekében a tárgyalások során kötöttek. Az első szerződés keltezés és aláírások nélkül maradt reánk. Ezek szerint a kőedénygyár alapítására létesült Társaság megkereste a városi tanácsot, hogy „mérlegelve minden kémiai és technikai alapot, az itt felállítandó kőedénygyár kísérletéhez és további fennállásához szükséges és alkalmas anyagot, amely Schvábán és a város egyéb körzetében található, úgyszintén a turóczi uradalomban levőket is (kivéve amelyet Szklenón Heysz József már igénybevett), de még a jövőben találandó minden anyagot átadja" s a szükséges fa „élvezetét" is biztosítja. A feltételekről a következőben egyeznek meg: 1. A schvábai és a város kerületeiben, valamint a turóczi uradalomban található anyagoknak a gyár üzemeltetéséhez való felhasználását hátrány és korlátozás nélkül engedélyezik. Csupán a szklenói uradalomnak azt a területét veszik ki ebből, amelyeket Heyszl már régebben igénybevett és amelynek határai is meg vannak jelölve. 2. Egyben kötelezi magát a város, hogy ezt, sőt még ehhez hasonló jogot egy bármely néven nevezendő más kőedénygyár alapítására senkinek sem fog adni. Az agyagföldet még részleteiben sem adja másnak, csupán a helyi polgároknak, akiket a város nem zár ki abból, hogy házi használatra ebből az anyagból igény bevehessenek. 3. Biztosít a város a Kőedény Társaságnak körülbelül évi 2Ó0 öl fát, külön díj nélkül. Csupán a kitermelésről és elfuvarozásról kell gondoskodniok. A Társaság viszont a 128 részvényből az anyag és fa használatáért 2 részvényt ad a városnak és a két részvény nyereségét az elszámolások után a városi pénztárba befizeti. És hogy ezt a nagy vállalkozást Istennel kezdjék s arra Isten áldása szálljon, a Társaság a város által amúgy sem elegendőképpen javadalmazott főplébániatemplom javára egyszer és mindenkorra 1 részvényt szabad rendelkezésre bocsát és a nyereség összegét évenkint hűségesen átadja a városnak. A másik szerződés 1815 szeptember 27-én kelt, szintén aláírások nélküli és egyrészt a város és a Rózsa-féle Bányakereskedelmi Üzem, másrészt a Kőedény Társaság között köttetett. Ebből értesülünk, hogy a város és a Rózsa-féle üzem tulajdonát képező úgynevezett Sturzon fekvő házát adták át kőedénygyártásra a zúzómalom épülettel és a hozzátartozó vízesés jogával. A kőedénygyár együtt hasznosította a tiszta vizet a „Stadthram"-nál. A két épületért a kőedény készítők 100 forint bért fizetnek fél évi részletekben a városi bányakereskedelmi üzemnek. Egyezményüket 1815 november 1-től 1825 október 31-ig terjedő 10 évre kötik. A szerződés leteltével a két épületet állagilag és leltárilag is olyan állapotban kell visszaadni, amiként azt átvették. Ha a kőedénytársaság még más épület igénybevételére szorulna, a bányakereskedelmi üzem nincs kötelezve, hogy ezeket a helyiségeket átadja. Ezek továbbra is a Társulat tulajdonában maradhatnak szabad rendelkezésre. A gyár későbbi működéséből tudjuk, hogy a Helytartótanács a város kérelméhez hozzájárult. így öltött testet Körmöczbányán a kőedénykészítés és így alakult meg a gyár, az ottani üzem, amely az 1818-ból származó statisztikai felvétel szerint épülőfélben van, de a termelés máris eléri a 3000 forintot.