Folia archeologica 10.

Mihalik Sándor: A körmöcbányai kőedénygyártás kezdő korszaka

Л körmöcbáuyai kfíedénygyártás kes^dö korszaka 197 Ugyanebből az évből származik ez a híradás, amely évben a nagymartom községi adókönyvekben először bukkan elő Leopold Ziegler Krügermacher neve, aki köztudomás szerint az ottani kőedénygyár vezetője volt. Még a múlt század végén Körmöczbányán élénken élt annak az emléke, hogy a főbányaváros kőedénygyárában kezdettől fogva számos nagymartoni munkás dolgozott. A nagymartoni kőedénygyár szervezetéből kivált és Körmöczre áttelepült munkások —, noha errevonatkozólag írásos dokumentumok még nem állanak rendelkezésünkre —, hihetőleg akkor kapcsolódhattak a körmöci gyártásba, amidőn részvénytársasági formában a kőedénygyártás maradandó formában indult meg Körmöczbányán. Ma hitelesnek még csak az látszik, hogy az 1815-ben létrehívott részvényes csoportosulás gyárának vezetésére 1820-ban az Erdélyből áttelepülő, a Görgény-Szent Imréről áthívott Röss (Rössl) művezető kapott megbizást. A görgényi uradalom a Macskássyaknak elzálogosított báró Bornemissza családi tulajdon volt. Ez a Macskássy-család létesítette az ottani keménycserépgyárat

3 is. Gyártmányai sárgásak voltak és a magyar kőedény készítmények sorában alig méltatták figyelemre. Csak fél évszázadnál is nagyobb idő múltán sikerült reájönniök, hogy a sárgás b'squitek konyhasóba mártásával a második égetés során a vasoxid vasklorid formájában elillan és így fehéredény marad hátra. Rössl hiába küszködött az előnytelen sárgás szín kiküszöbölésével, orvoslásra nem tudott módot találni. Pedig jó képzettségű keramikus volt. Mikor azután két fiával együtt 1820-ban Körmöczbányára áttelepedett, a jobb lehetőségeket felhasználva képességeit lényegesen előnyösebben bírta érvényesíteni. Még a porcelán készítéssel is — sikertelenül — kísérletezett. Működésének eredményeként a körmöczi edénykészítés feljavult; 1823ban báró Vay Miklós (a későbbi kancellár) az üzem meglátogatása után július 11-i keltezéssel azt írta naplójába: „megtekintettünk egy servicet, mely a nádornak készült s mely csakugyan nagyon szép".

4 Az 1825-ben összeállított magyarországi országos gyári kimutatás táblázatában

5 megemlítik, hogy 30,000 forint értéket termel, 128 részvényéből 20 a város tulajdona, agyag és anyag szükségletekkel küszködnek. Az 1825-től 1838-ig eltelt időszak a küzdelmek és bizonyos értelemben a letörés évei. Az 1827-ben készített országos összeírás során Vachold Pált nevezik meg a gyár igazgatójaként: „Est Director Fabricae Vasorum Fictilium salariatus". Ugyanennek az adatszolgáltatásnak a körmöczbányai gyárak termékeit osztályozó és értékelő részében azt olvassuk, hogy az első, a príma, a magyar egyetemi nyomda papírmalma, másodrendű Novottny János papírmalma és harmadik ,,Classis'-u a kőedénygyár (Fabrica Vasorum Fictililium

6 (XXXII—XXXIII. t.). A hanyatlás egyre érzékelhetőbbé válik. Elhalálozások és kivándorlások következtében a részvényesek száma lassan a felére csökkent. Mindinkább előállt a szükségessége, hogy a részvényesek számát emelni kell. Szinte a folytonos töprengés témája: mitől remélheti a gyár fel3 Keess, S., Darstellung des Fabrike und Gewerbewesens in oesterreichischen Kaiserstaate. (Wien 1822); Petrik L., cikke a Művészi Iparban, 4(1889) 15—16. 4 Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből. Lévay József bevezetésével. (Bp. 1899) 63. 5 Orsz. Levéltár. Helyt. Tan. 1825. Departamentum Commerciale. Fons 18 Positio Ad 28. 8 Az Orsz. Levéltár József nádori levéltárában a Conscriptiones regnicolaris „Conscriptio Liberae Regiae ac Montanarum primariae Civitatis Cremniciensis 1827" című füzet.