Folia archeologica 10.

Mihalik Sándor: A körmöcbányai kőedénygyártás kezdő korszaka

Л körmöcbáuyai kfíedénygyártás kes^dö korszaka 195 Végül a számvevő rámutat arra, hogy Windschügel szerint a város részvényeiért a kőedénykészítő üzem berendezésének befejezéséig — tehát legfeljebb két évi tartamra •— 3000 forintnyi tőkét fektet be. Ez a gyártmányokból bizonyosan megtérül. Utána már csak nyereségre spekulálhat. Erre évenkint 15.018 forintot bátran számíthatunk. Ezen indokok alapján a városi tanács most már véglegesen elhatározta a kőedénygyár alapítását a város földesurasága és legfőbb igazgatásának cégére alatt, saját magának 20 részvényt tartva fenn a közösség javára. Schulz Antal városbíró, Freyseysen konzul, Körmendy Ferenc, Eck János György, Blasy Dániel és Aschner József szenátor, valamint Neuschl Izsák városkapitány a város nevében 1816 január 11-én beadvánnyal fordult a Helytartótanácshoz s engedélyezését kérte, hogy az alakítandó gyárban a város 20 részvénnyel érdekelve legyen s erre a célra 2, vagy 3000 forintos kölcsönt fordíthasson. Kérelmük támogatására a számvevőségük véleményét kérvényükben lényegében meg is ismétlik: Előadják, hogy a gyártáshoz szükséges agyag a szomszédos Schvába falu területén megfelelő minőségben található. A szükséges használatra szolgáló kovaföld olyan mennyiségben szerezhető magában a városban, hogy annak huszadrésze is elegendő. Gipsz csekély árért a kívánt mennyiségben a szomszédos nemes Zólyom megyéből olcsón kapható. De századokra elegendő és könnyen elhozható a legjobb minőségű homok és kavics is, miután a körmöczi hegyek ezzel vannak borítva. Amíg az ország más kőedénygyárai a nyersanyagjaikat távolról és nagy költséggel kényszerülnek hozatni, addig a körmöczi gyártáshoz minden helyben van, avagy a szomszédságból csekély, vagy költség nélkül szállítható. A kívánt tiszta víz is helyben rendelkezésre áll, hasonlólag a fa, amelynek mennyisége évi 300 ölet tesz ki. Ezt a bányászat és a közösség kára és szükségleteinek kijátszása nélkül a városi erdőkből, avagy végső esetben a szentkereszti egyházi uradalom erdőiből hozhatjuk. Az eladásra kerülő kőedények tömegére vonatkozó „minden kétség összeomlik", mert a környező 8 (Trencsén, Turócz, Árva, Liptó, Zólyom, Nógrád, Hont és Bars) megyében semmiféle edénygyár (nulla fictilium Fabrica) sincs. Ezek alapján Körmöczbánya város tanácsa a Helytartótanácstól kéri a Társaság megerősítését, „hogy bevezethessük a kőedénygyártást, amely a lakosságnak új kereseti lehetőséget ad és a pénz nagyobb forgalmát idézi elő, ami annál is inkább kívánatos, mert már évek óta hiányzik a bánya jótéteménye (áldása), amely ezen emberek osztályánál a létfenntartást jelenti". A Társaság a földesúri jogokért — a határok tiszteletbentartása mellett és a fa használás jogáért — Körmöczbánya városának két, a plébániatemplomnak pedig egy részvényt ad. Ezek nyereségét és a jövedelemben való részesedését a város kamarai pénztárának biztosítják. Hogy a város kamarai pénztárának ezt az új jövedelmi ágat megszerezhessék és hogy az átveendő 20 részvénnyel a Társaság mellett a főséget ezen szövetkezés értelmében megtarthassák és ezzel a város javát és növekedését kötelességszerűen előmozdíthassák, kérik a Helytartótanácsot, hagyja jóvá az alapítás és berendezés költségeit és járuljon hozzá 2000 vagy 3000 forintnak a részvények arányában való felvehetőségéhez. Ezen összeggel olykép szeretnének rendelkezni, hogy a haszonból és a jövedelemből azt visszafizetik.