Folia archeologica 10.

Mihalik Sándor: A körmöcbányai kőedénygyártás kezdő korszaka

194 Mihalik Sándor ha az lenne a határozat, hogy az „alattvaló" egy pozsonyi mérő tiszta agyagot az edénykészítés helyére 45 krajcárért szállít. Az idegenből hozottat ugyanis 3 forint 30 krajcárral kell fizetni. A nyereség tehát így is már jelentékeny és nagy. De miután az anyag megmunkálásához még más idegen fajták is szükségesek: a szakemberek ítélete és kijelentése szerint a vegyítéshez szükséges anyagok a város területén is találhatók. Az idegen anyag a közelben olcsón, részben ingyen kapható; emiatt a fuvarköltség a helyi kőedénykészítésre nézve — összehasonlítva a távolabbiakkal — hasonlíthatatlan nagy előnyt jelent. Más nyersanyagok — mint például Kiesel (kova), kvarc — itt mind található és jelentéktelen gyűjtési költség ellenében előteremthető. A gyárépületek — anélkül, hogy sajátjuknak tekintenék, avagy minként az előző Társaság elő nem teremthető áron megvennék — a szerződés szerint 100 forintos mérsékelt évi béren megszerezhetők. A vállalkozás előnyt élvez ezzel, mert nem kényszerül tőkéjéből kihelyezni. Ez fokozódik azzal, hogy a gyártás üzeméhez szükséges tiszta „Aufschlagwasser" a bérleménnyel jár. A kőedénykészítés szerződésileg biztosított helye a bányaüzemi kovácsés ácsműhely közelében fekszik, így megtakarítható az ilyen műhelyek felállítása. A gyár olcsó fizetségért kaphatja, amire szüksége van. Anélkül, hogy hátrányos volna a bányai műhelyeknek, hiszen a munkásoknak ez, mint mellékkereset, valóságos jótétemény. A kőedény kézműipari termékek ( Man ufactur Erzeugnissen) kelendőségére és a vállalkozók hasznára vonatkozólag a számvevő azt a reményét fejtette ki, hogy a számtalan előny miatt csekély előállítási költség mellett a gyártmányokat olcsóbbra lehet kalkulálni. A haszon előreláthatólag jelentékeny lesz, mert nagy tételekben várható a gyártmányok kelendősége. Már az első és elvégzett kísérleteknél, nagyobb finomitási igény nélkül is, majd a kőedénykészítés további fejlődésében sokkal szebb és jobb eredményeket hoztak létre, mint a szomszédos besztercebányai edények. Ehhez járul még, hogy távol környéken — Bars, Turóc, Árva, Liptó, Trencsén, Esztergom és Hont megyékben, sőt nagyrészt a szomszédos Nyitra megyében — sincsen hasonló edénygyár, amely ilyen szép készítményekkel szolgálhatna. Ä városi közösség politikai tekintetben is előnyöket nyerhet: a bányászat hanyatlásban van, a bányászok keresete korlátozott. Sokan kivándorlásra kényszerülnek s így a polgárok és a kereskedők jövedelméből jelentékeny haszon kiesik. Űj munkások idehozatalával e veszteség részben megtérülne. A közösség — (a város) — a kőedénykészítés megindításával jelentékeny hozzájárulást nyerhet az általános polgári kiadások fedezésére, éppen úgy, miként az „alattvalók" (lakosok), akik az agyagföld leválasztásával nyereségre tehetnek szert; mások pedig a kőedénygyártásnál végezhetnek különböző szolgálatokat. Az előnyöket a számvevő a következőkben összegezi: (a kőedény gyártási) „ezen vállalkozás sikerénél nemcsak az ebben részes város és a Társaság tagjai, hanem a többi polgárok és lakosok is részesei lesznek annak a virágzásnak, amelyet egy új foglalkozással járó pénzforgalom indít meg. A városi közösség pénztára, amely a bányászat hanyatlásával megrövidül, most kevés kiadás előlegezésével biztos nyereségre tehetne szert és a 3 szabad részvény (Kuxe) részben kárpótolná a bányák miatti veszteségeket".