Folia archeologica 10.

Mihalik Sándor: A körmöcbányai kőedénygyártás kezdő korszaka

Л körmöcbáuyai kfíedénygyártás kes^

dö korszaka 193 A próbák során vizsgálat alá vettek sokféle — a város területén és idegen vidéken található — agyagfajtát. A schvábait egyedül, majd más fajtákkal próbálták. Legalkalmasabbnak a schvábai bizonyult. Jóravalóságáról teljes bizonyíték az, hogy ezt az anyagot nemcsak a szomszédos besztercebányai edénygyárosok (Neusohler Geschir Fabricanten) keresik és elcsalják, hanem még a külföldiek is. Windschügel Antal munkavezető és a szerződésileg idekötött egyes munkások ügyessége abból is kiviláglik, hogy Windschügel még a már több hasonló gyárat berendezett édesapjánál nyerte kiképzését és mint vizsgázott, kipróbált egyént, más gyárak is keresik. A munka irányítását végző Windschügel olyannak mondotta magát, mint akinek egyéni előnyei vannak, a gyártás titkait is bírja s képes a művet igazgatni. A próbák szerint az előállítandó edényektől várhatnak is olyan jó minőséget, amely az itt ismeretes edényfajták versenyében az első helyet nyeri.

2 A számvevő a vállalkozás második feltételét abban látja, hogy az anyagrétegek megfelelő mennyisége és a szükséges nyersanyagok biztosítják-e a termelés megszakíthatatlanságát? Erre vonatkozólag teljes biztosítékot lát Damiani bányafelügyelő vizsgálataiban és azon kijelentéseiben, hogy ezen anyag minősége és szállítása minden időkre biztosítva van a nagykiterjedésű hegyekből. Azt pedig, hogy az edények készítése a legkedvezőbb áron történjék, arra építi, hogy a helyi viszonyok önmaguktól adják ennek biztosítékát és a városközösség mint telektulajdonos is résztvevője az edénykészítő alakulásnak. „E két fontos ok adja a teljes egészet, hogy a maga módján egy ilyen vállalkozás megnyerése, elhatározó módon minden más ilyenfajta vállalkozást igazol." A schvábai agyag „akár századokon át" szállítható ehhez a vállalkozáshoz. Bányamódra való kiaknázásához 100 gyakorlott bányász szükséges hosszabb időre, ez a legolcsóbb és legbiztosabb mód. A városlakók által az agyag szállítása a városig — ha egyezség, vagy szerződés köttetik — bizonyos nyereséget ad 2 „...welche wenigstens beiden hier bekannten Geschirr Gattungen in derselben Concurrent der Vorrang haben wird." A körmöcbányai kőedénygyár alapításával kapcsolatos okmányok az Országos Levéltár Helytartótanács-i iratai között a „Departamentum Commerciale 1816 Fons 18. positio 7" jelzésű kötegben vannak: 1) Keltezés és aláírás nélküli szerződés Körmöczbánya városa és a kőedénygyár alapítására létesült Társaság között. — 2) Az 1815. szeptember 27-én kötött szerződés Körmöczbánya és a Rózsa-féle üzem, valamint a kőedény Társaság részéről. — 3) Damiani Ferdinand (1815. október 20.) jelentése a schvábai agyagról. — 4) Windschügel Antal (1815. október 24.) beszámolója kísérleteiről és a gyár kilátásairól. — 5) Windschügel (1815. október 31.) előzetes pénzügyi költségvetése. — 6) A városi számadó hivatal (1815. október 31.) jelentése a Társaságról és az edénykészítés kilátásairól. 7) A város folyamodványa a nádorhoz, illetőleg a Helytartótanácshoz kölcsön reáfordítás ügyében. A felsorolt levéltári anyag sokban eltér Petrik Lajosnak a múlt század nyolcvanas éveiben végzett anyaggyűjtésétől. A magyar kerámia történetének e nagyérdemű kutatója a helyszínen ugyanis akkor úgy értesült, hogy a körmöci kőedénygyártást Wacholt Mátyás gyógyszerész, Kari Henrik pénzverőházi vésnök és Windschikel művezető 1800-ban kezdték meg. Ügy látszik, Petrik cikkére támaszkodva közli ugyanezt Mérei Gy. is a magyar iparfejlődésről szóló könyvében (Bp. 1951) 75. A korabeli feljegyzések és irományok hitelesen és hűen örökítették meg a körmöci kőedénykészítés megindításának mozzantait. Tanulmányunk ezeknek a feldolgozásával készült. Az irományok Kari Henrik és Wacholt kezdeményező próbálkozásairól mit sem tudnak, neveiket még csak nem is említik. 13 Folia Arehaeologica