Folia archeologica 9.

Mócsy András: Római sírkő Magyarszerdahelyről

Római sírkő Magyarszerdahelyről 85 kövek az i. u. I sz. végéről és a II sz. első feléből.

3 Ugyanerre az időre esnek a solvai és poetovioi sírkövek is. Ha az egyszerű kidolgozásmódot, a felület ornamentális díszítésének mértéktartó alkalmazását tekintjük, sírkövünk legközelebbi analógiáit egyrészt a kékkúti sírkövek között, másrészt Poetovio környékén találjuk meg. A poetovioi kőanyagban Ravius Restutus sírköve,

4 a poetoviovidéki anyagból a muraszombati P. Aelius Viator-kő

5 és az alsólendvai Vibenus-kő

6 mutatja a legközelebbi rokonságot. A muraszombati kövön a tengeri griff ábrázolása nagyon közel áll a miénkhez. Ezek alapján a magyarszerdahelyi sírkő a Poetovio és a Balatonvidék közötti kapcsolat közbülső tagját alkotja. A tengeri griff, mint sírkő-motívum ugyanilyen kapcsolatra mutat. A sírkő alsó képmezejében elhelyezett tengeri griff legkeletibb előfordulása Magyarszerdahely, egyébként Flavia Solva,

7 Poetovió

8 és Muraszombat

9 lelőhelyekről ismert. Távolabb kapcsolódik ezekhez egy celeiai előfordulás,

1

0 viszont a kidolgozás rokonsága miatt itt kell említenünk a kékkúti Arion-ábrázolást.

1

1 Ha most a műhely kérdését ilyen kevés összehasonlító anyag alapján felvetjük, először is ki kell zárnunk a balatonvidéki sírköveket. Kékkúton elprovincializálódott, pontosan, de szerény tudással rendelkező kőfaragók műhelye dolgozott. Az ottani lapos, nehézkes felületdíszítéssel ellentétben a magyarszerdahelyi sírkő jobban hangsúlyozott plasztikájú, arányosabb munka, biztos kezű kőfaragótól származik. Leginkább a területileg is közelfekvő alsólendvai és muraszombati sírkövekkel

1

2 rokon, de nem lehet ugyanazon kéztől származtatni őket. A muraszombati sírkő tengeri griffje mindenesetre igen közel áll a magyarszerdahelyihez. Valószínű, hogy egy nagyobb poetovioi kőfaragóműhely termékeivel állunk szemben. Hogy Magyarszerdahely környékén olyan jól dolgozó kőfaragóműhelyeket tételezzünk fel, amelyek az igen lendületes, jól megkomponált griffet is kifaraghatták volna, ahhoz nagyobi) számban kellene Zala megyéből ilyen korú sírköveket ismernünk. Ez a vidék azonban hazánk római kőemlékekben egyik legszegényebb vidéke. Lehetetlen, hogy a helyi kereslet fenn tudott volna tartani itt egy komolyabb műhelyt. Az erős függés a poetovioi és solvai kőfaragástól már egymaga is bizonyítja, hogy helyi műhely és ennek következtében helyi színezetű kőfaragás nem fejlődött ki. Flavia Solva — Poetovio vonala emellett a Dráva víziútját hangsúlyozza. A magyarszerdahelyi sírkő kőanyagát is ez a víziút hozta Stájerországból ; Nyugatpannonia korai római sírköveinek tekintélyes része ebből a noricumi eredetű fehér márványból készült. 3 Schober, A., i. m. 227—228. sz., Kuzsinszky В., A Balaton környékének arohaeológiája (Bp. 1920) 140—141. 4 Hof filler, V.—Saria, В., Antike Inschriften aus Jugoslavien Zagreb 1939. 402. sz. s Hoffilier, V.

—Saria, В., i. m. 448. sz. 6 Uo. 447. sz. 7 Schober, A., i. m. 137, 233. sz-ok. 8 Hoffilier, V.—Saria, В., i. m. 402. sz. 9 Uo. 447. sz. 1

0 Uo. 00. sz. 1

1 Schober, A., i. m. 227. sz. 1

2 Hoffilier, Г.—Saria, В., i. m. 447—448. sz.