Folia archeologica 9.

Mócsy András: Római sírkő Magyarszerdahelyről

86 Mócsy András Sírkövünk analógiái az I sz. vége és a II sz. közepe közötti időből származnak. A nyugodt, harmonikus kidolgozás és a felesleges díszítőelemek kerülése alapján darabunkat a korszakon belül a korábbiak közé kell sorolnunk. A felirat szövegezése (halottak nominativusban, filiáció és h. s. e. hiánya, viszont tömörség) a II sz. elejére utal. A feliraton szereplő halottak közelebbi meghatározását a személynevek alapján végezhetjük el. Ez azért is fontos, mert a lelőhely környéke a hazai régészet legelhanyagoltabb területei közé tartozik, ahol a feliratos emlékek is cserben hagynak minket a vidék római korának megismerésében. A C. Iuliusok, mint ezt más helyen részletesebben tárgyaltuk,

1

3 Pannoniában nem Augustus alatt polgárjogot kapott emberek, hanem idevándorolt északitáliaiak. Ugyanilyen eredetre utalnak az asszonyok nomenei is : Cania aquileiai eredetű család tagja, Annia valószínűleg szintén.

1

4 A Caniusok több kereskedőlibertusát ismerjük Pannónia nyugati feléből.

1

5 Lehetséges, hogy Cania Ursula is liberta, mert cognomene Aquileiában kétszer is előfordul mint liberták neve.

1

6 Annia szintén aquileiai eredetűnek tartható.

1

7 Cognomene, Digna, Pannoniában Marcus Aurelius előtt még két ízben fordul elő. Mindkét előfordulás

1

8 aquileiai eredetű személyeknél található. A többi cognomenek egyrészt az Ursula név változatai, másrészt Annia Digna-tól öröklődtek tovább. A Iusti-névhez töredékes volta miatt csak anynyit jegyezhetünk meg, hogy a Iustus, Iustinus, Iustianus nevek Marcus előtt két kivétellel csak Nyugatpannoniában ismertek, leginkább a Drávától északra. Végül a Veturia név mint cognomen olyan ritka, hogy következtetések levonására nem alkalmas. Mindebből az következik, hogy a sírkövön szereplő család északitáliai, részben aquileiai eredetű. Libertus-eredetük sincsen kizárva, de aligha lehet első libertus-nemzedékről szó. A kimondottan északitáliai-aquileiai eredet miatt kevéssé valószínű, hogy veterántelepítéssel idekerült emberek leszármazottai lennének. Kézenfekvő arra gondolni, hogy az I sz.-i nagy italikus kereskedő-kirajzás egy tagjával van dolgunk. Mint mondottuk, a magyarszerdahelyi sírkő szorosan összetartozik a Muraszombaton és Alsólendván talált sírkövekkel. E sírkövek pedig egy poetovioi műhely termékei voltak, amely műhelynek hatása a jóval provinciálisabb kékkúti sírköveken is érződik. Ez a hatás annak a diagonális útnak eredményeképpen jött létre, amely a korai időkben Poetovioból a Balaton északi oldalán haladt Aquincum felé. Az itineráriumok erről az útról már nem írnak, de egyéb emlékek alapján Radnóti már többször felhívta rá a figyelmet.

1

9 1

3 Mócsy A., Pannónia lakossága a markomann háborúk előtt. Kézirat. 1

4 Uo. 1

5 CIL. III. 4250, 3599. ; Arch. Ért, 31 (1911) 275, v. ö. Mócsy A., Arch. Ért. 83 (1956) 140. 1

6 CIL. V. 1144, 1339. 1

7 V. ö. az Annaeus, Annaius, Anneius nomenekkel CIL. III. 3777, 3852, 3928, V. 8288. Anniusokhoz lásd CIL. III. 3898 és a 13. j.-ben idézett munkát. 1

8 CIL. III. 3864. ; Hoffilier, V.—Saria, В., i. m. 176. sz. 1

9 Radnóti A., FA. 3—4 (1941) 103 ; PW VIIA, 83 ; A Balaton régészeti és történeti emlékei (Bp. 1952) 36 ; Budapest, Műemlékei I. (1955) 24. V. ö. Alföldi A. Budapest Tört. I (1941) 322.