Folia archeologica 9.
B. Bónis Éva: Császárkori halomsíros temetkezés Iváncon
78 В. B onis Êva katonaság, 9 0 vagy a veterántelepítések 9 1 kísérője, hanem jellegzetesen a vidéki ún. bennszülött lakosság temetkezése. 9 2 Feltűnő, hogy a különböző ősi elemeket megtartó leletanyag 9 3 mellett a legfrissebb itáliai eredetű áru jellemzi elsősorban a nyugati halomsírok mellékleteit, (bronzedények, Póvidéki sigillata, üveg), tehát a temetkezők igénye a jellegzetesen római áru iránt a temetkezés idején már kifejlett volt. Ez a tumulusok feltűnésének kronológiája szempontjából igen lényeges. A tumulustemetkezés végső eredő forrását abban a dél-délkeletalpesi, északitáliai és dalmáciai körben kell keresnünk, ahol a tumulus-temetkezést hordozó illyrség a kelta hódítás idején is fenni artotta ősi hagyományait. 9 4 Ennek a már kelta hatásokat is magábaszívó illyr körnek a figyelembevétele áthidalná azt az ellentétet, mely a kutatók között van, mikor vagy a helyi hallstatt-hagyományokat látják évszázadok átugrásával feléledni, vagy az itáliai párhuzamok felismerése miatt a római katonasághoz kapcsolják a tumulusokat. 9 5 Bár az illyrség a tumulus temetkezés fenntartója, de az időszámításunk kezdete körüli századok történelmi eseményei során bekövetkezett népi keveredés és számos törzs helyváltoztatása folytán a tumulus jelenléte már nem kapcsolható csak az illyrséghez, 9 6 ezekben is fellépnek jellegzetesen kelta elemek. 9 7 Természetes, hogy a fenti körből jövő temetkezési szokás, akár bennszülött csoportok áttelepítése akár csak átvétel során terjedt el, a hasonló etnikumú népek körében hamar virágzásnak indulhatott. Kétségtelen, hogy az időszámításunk előtti I. században — tehát éppen a mi régiónk számára a hiatus idején — a dalmáciai illíreknél a tumulustemetkezés még meg volt. 9 8 Ez az összekötő kapocs magyarázza meg a halomsíroknak a mieinkhez hasonló formában és mellékletekkel való feltűnését Dáciában is. 9 9 ß Bonis Éva 9 0 A katonai táborok feltárt temetőiben (Carnuntum, Brigetio, Aquincum, Intercisa) seholsem fordult elő tumulustemetkezés. 9 1 Barb, A., i. h. 203. ; Mócsy A., Pannónia lakossága... Kézirat 40. szerint a Scarabantia környéki veterántelepítések helyén a tumulustemetkezés majdnem teljesen hiányzik. 9 2 Városoktól távoleső elhelyezkedésükre utal: Menghin, O., i. m. 31. 9 3 Kelta formájú urnák : Menghin, O., i. h. 32, Barb, A., i. h. 204. 5. kép. ; Áttört díszű övgarnitúrák : összefoglalva Nagy L., Arch. Ért. 42 (1928) 215—222, noricum-pannoniai fibulák: Patek E., A pannóniai fibulatípusok elterjedése és eredete. (Bp. 1942) Diss.-Pann. II. 19. 12—14. Jellegzetesen koravaskori vonásokat mutat a kemateni urna. Menghin, O., i. h. 4, (>. kép (nemcsak a kis rátét urnák miatt, hanem az oldalán látható faábrázolás is teljesen megegyezik egy tiroli hallsattkori edény bevájt díszítésével) a tiroli edényt 1. Pittioni, R., Urgeschichte der österreichischen Raumes, (Wien 1954) 570. 400. kép.) A keletpannoniai halomsírokban kelta jellegűek a vastagfalú szürke, kihajló peremű és galléros tálak. 9 4 Ezen a területen állapította meg Patek E., az illyr-venét ezüstművesség elterjedését és továbbélését. AntH 2 (1948) 84—91. 9 5 Alzinger W., Das norisch-pannonische Hügelgrab. Mitt, der Urgescli. Arbeitsgemeinschaft, 3 (1952) 8. 9 6 Sági К., SSz 9 (1955) 3—4. sz. 45. 9 7 L. 93. j. 9 8 Appianus (Illyriea 25) Octavianus iapud hadjáratával kapcsolatban leírja Promona oppidumát (Scardona közelében ÉNy Dalmatiában), mely a hegyek közt fekszik s sűrűn körül van véve tumulusokkal. 9 9 Dalmata eredetű egvénekre Dáciában 1. Kerényi A., A dáciai személvnevek {Bp. 1941) DissPann. I. 9.'2(»9., 288.
