Folia archeologica 9.
Kőszegi Frigyes: Keleti típusú bronzkori balták a Magyar Nemzeti Múzeumban
58 Kőszegi Frigyes megfelelő bizonyítékokkal alátámasztva, s így nem is fogadhatjuk el egyik alaptípusra -vonatkozólag sem. Azzal kapcsolatban, hogy a bányabükki forma is Mezopotámiából származtatható-e vagy sem, egyelőre nem foglalhatunk állást. Egy-két jelenség talán módot nyújtana ilyen származási lehetőségre. így pl. az uri temetkezésekből ismerjük a bányabükki forma prototípusát egy olyan téglalapszerű egyszerű fémlapot, melynek egyik oldalát nyéltokszerűen visszakalapálták. 9 5 Ez egymagában még nem jelenthet komolyabb bizonyítékot, s így egyelőre a Kaukázus vidékét kell a bányabükki formakör eredő területének tekintenünk. Sokkal nehezebb kérdés a karélyos nyéllyukvégződésű példányok eredete. Ezeknél még inkább figyelembe kell vennünk a helyi gyökereket. Nagyrészük már egészen speciális jellegű, csak bizonyos technikai kivitelezési módok mutatnak újabb keletű kisázsiai, illetőleg délorosz rokonságra, t. i. az első ilyen jellegű balták Kisázsiából ismeretesek (Kultépé). Ezt a rokonságot támasztják alá az ezekkel együtt előforduló halántékkarika, a mankós fejű tű, és az ugyancsak ilyen délorosz, illetőleg kisázsiai eredetű kocsikerék modellek. Az egyes típusok útvonalának meghatározására is vannak adataink. Az első két alaptípus a Kaukázustól Déloroszországon keresztüli, valószínűleg a Pontus vidékén haladó útvonalat követ. Düllo szerint Kisázsiából a Boszporuszon át jutott el hozzánk ez a baltatípus. 9 6 Ez a feltevés rendkívül érdekes, mert néhány késői típusú példány esetében, amelyek közül egyetkettőt nálunk is ismerünk, ez az útvonal bizonyosnak mondható. 9 7 Viszont a minket érdeklő baltaformák útvonala kétségtelenül Déloroszországon keresztül vezet, A nyéllyukas balták elterjedési térképe legsűrűbb előfordulásukat a délkeleterdélyi megyékben mutatja. Ennek alapján feltételezhető, hogy az Alduna mentén, továbbá a délkeleti Kárpátok szorosain keresztül jutottak el Erdélybe, s onnan tovább a folyók mentén hazánk területére. Ugyanakkor nem szabad elfelednünk azt sem, hogv kelet Szlovákiának is vannak kapcsolatai a steppevidékkel. A karélyos nyéllyukú példányok prototípusainak útvonalára nézve több feltevés is lehetséges. így a mykéniei hatásokkal való szoros összefüggés olyan feltételezésre nyújt lehetőséget, amely szerint egy tőlünk közvetlenül délre, vagy délkeletre fekvő terület közvetítésével kell esetleg számolnunk. Erre vonatkozólag újabb cikkeiben Mozsolics Amália tesz utalásokat, ahol Bulgária területét jelöli meg ilyen közvetítő helyül. 9 8 Ugyanakkor fontos szem előtt tartanunk, hogy Mykénének is megvannak az erős steppevidéki kapcsolatai. Elég itt csupán a kaukázusi Kelermeszből származó mykénei spiráldíszes aranykorongokra hivatkozni, amelyek egyúttal a cófalvi kör ilyen jellegű korongjainak is jó analógiái, vagy a borodinoi kincs féldrágakő baltáira. 9 9 9 5 Wolley, L., i. m. 226 kép. 9 6 Düllo, E., i. h. 165. 9 7 Vulpe, R., Bronzefunde aus Nord-Albanien. PZ 23(1932) 132—145. 9 8 Mozsolics, A., Der Goldfund von Velem—Szentvid. Praehistoriea 1 (Basel 1950) 22. 9 9 Schaefold, K., Der sky tische Tierstil in Südrussland. ESA 13(1938) 1—78, 63 kép.
