Folia archeologica 9.
Patay Pál: A neolithikum a bodrogkeresztúri Kutyasoron
20 Pata y Pál ez nem zárja ki azt, hogy a tiszai és a bükki kultúra már korábban nem gyakorolhatott egymásra hatást. Valószínű is, hogy a tiszai kultúra és a „Bükk 111" stílus fonatolást utánzó díszítései között összefüggés áll fenn, bár, ha az egyes díszítéseket kielemezzük és a fonatolt előmintákra visszavezetjük, azt is megállapíthatjuk, hogy azok a két kultúrában nem teljesen azonos jellegűek, sőt különböző technikai eljárások szülöttei. 3 5 És még egyet. Csalog, aki ugyan elöljáróban a tiszai kultúrának szakaszok szerint való beosztását ma is indokolatlannak és lehetetlennek tartja, stratigrafiai alap nélkül, kizárólag spekulatív úton a kultúrán belül két időszakot óhajt megkülönböztetni. Szerinte a korábbi „A" fokozat idején a kerámia díszítésében kizárólag „lefonható", vagyis az eredeti fonatolást híven utánzó mintákat alkalmaztak volna, míg a későbbi „B" fokozat idején már „rajzosan továbbfejlesztett", vagyis csak lényegében fonatos mintákra visszavezethető díszítések is előfordulnának. 3 6 Azt is megállapítja Csalog, hogy a fonatolt edények fonatolása csakis átlós szerkezetű lehet. 3 7 Magától érthetődik tehát, hogy az „A" fokozatban is csak átlós rácsrendszerű minták képzelhetők el. Bodrogkeresztúr—Kutyasor, Kenézlő és Paszab anyagában mégis találunk nem egy esetben már nem lefonható, vagyis rajzban degenerált mintákat, 3 8 úgyszintén igen gyakoriak a vízszintes-függőleges rácsrendszerbe illeszthetők. 3 9 Ennek alapján ezek a lelőhelyek a feltételezett ,,B" fokozatra utalnak. Ezt Csalog is elismeri, amennyiben szerinte az Alföld északi felében az „A" fokozatot a „B" fokozat váltotta fel. 1 0 Említettük, hogy Bodrogkeresztúr és Kenézlő térségében a bükki kultúra nem lehetett a tiszaival egyidős. Azt is láttuk, hogy Csalog gondolatait továbbfűzve, szerinte ott a bükki kultúra csakis fiatalabb lehetett volna. Minthogy pedig ezen a területen a tiszai kultúra feltételezett későbbi „B" fokozata is képviselve van, csakis ezután következhetett volna. Ezzel szemben a kutyasori telepnek az 1926. évi ásatásból származó anyagában már a herpályi, sőt egyes, a tiszapolgári kultúrára emlékeztető formák is előfordulnak. A telepen tehát az életnek folyamatosan egészen a korai rézkorig kellett tartania. Akkor viszont melyik időszakba lenne beiktatható a bükki kultúra bodrogkeresztúri és kenézlői megtelepedése ? Ezen ellentmondások elenyésznek, mihelyt a már fentebb általam említett kronológiai sorrendet fogadjuk el. Tehát speciálisan Bodrogkeresztúr térségében a tiszai kultúra már csak a bükki kultúrát követően települt meg az újabb kőkor legvégén. Ez akkor következett be, amikor már a herpályi kultúra is virult, így az emlékanyagában ez utóbbival rokon elemek is jelentékeny számban fellelhetők. Ez után az időszak után rövidesen bekövetkezett minden 3 5 Ezt részletesebben kifejtem ,,Szőttest utánzó díszítések a rézkori kerámián" c. tanulmányomban. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei. 4. (1956 december) 6—8. 3 6 Csalog J., FA 7 (1955) '23, 36, 41. 3 7 Uo. 40. 3 8 Arch. Ért. 41 (1927) 15 kép 17., 13 kép 12—13 ; Tompa, F., Die Bandkeramik. . . XXXIX. t. 6, LXII. t. 8. 3 9 Tompa, F., Die Bandkeramik. . . XLI. t. 5, XLII. t. 1, 2, 5 ; Kiss L., i. h. II. t. 1., III. t. 2, 3. 4 0 Csalog J., FA 7 (1955) 36.
