Folia archeologica 9.

Patay Pál: A neolithikum a bodrogkeresztúri Kutyasoron

A neolithikum a bodrogkeresztúri Kutyasoron 37 A fentiekből egy tény kétségtelenül következik, mégpedig az, hogy helyileg Bodrogkeresztúron és Kenézlőn a tiszai és a bükki kultúra nem lehetett egykorú. Kérdés azonban az, melyik volt ott az idősebb és melyik a fiatalabb ? Tompának a véleményét ugyanis, hogy a tiszai kultúra a „Bükk III" stílusból fejlődött volna ki, Csalog Józsefnek tanulmányai alapján nem tarthatjuk fenn.

3

0 Legutóbb Csalog József a tiszai és a bükki kultúra egymáshoz való viszonyának problémájával foglalkozva az előbbi kialakulási helyét az Alföld északi felén, Tokaj vidékén, vagyis éppen az általunk tárgyalt területen tartja egyedül lehetségesnek.

3

1 Amennyiben a feltevése helytálló lenne, úgy Bodrogkeresztúron és Kenézlőn a tiszai kultúrának kellett volna idősebbnek lennie. Szerinte ugyanis a tiszai kultúra az Alföld déli részére már csak a kialakulása után terjeszkedett ki. Viszont az ottani telepein (Szentes—Ivistőke, Crna Bara) a bükki kultúra importárui és utánzatai is előfordulnak. Ezek szerint tehát a bükki kultúrának egykorúnak kellett volna lennie a tiszai kultúra kifejlett szakaszával, vagyis azzal, amely az északon kialakult; kultúra délre való levándorlása után virult. Következésképpen a tiszai kultúra idősebb szakaszának a kultúra kialakulási területén meg kellett volna előznie a bükkit. Különben is, ha igaz Csalognak az a véleménye, hogy a tiszai kultúra az Alföld északi felében alakult ki, semmi esetre sem lehetett volna ott fiatalabb a bükki kultúránál, különben nem jöhetett volna létre — éppen a hatása alatt — az Alföld északi peremvidékére jellemző ún. „Bükk III" stílus. Csakhogy e kérdés elbírálásánál nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a kutyasori telepen olyan edénytöredékek is feltalálhatók, mégpedig mind az 1951. (1. t. 10, II. t. 13, 15—17), mind az 1926. évi ásatás anyagában,

3

2 amelyek déli összefüggései nem kétségesek. Sokkal hihetőbb tehát az, hogy a tiszai kultúra északalföldi, tokaj vidéki lelőhelyei nem a kultúra kialakulási területének állomásait képviselik, hanem éppen az Alföld középső vidékéről északra vándorolt csoportjainak megtelepedéséről tanúskodnak. Korban sem képviselhetik a kultúra legrégibb anyagát. A kultúra törzsterületének tehát továbbra is a Tiszamentének és a Tiszántúlnak középső vidéke tekinthető (Szentes, Hódmezővásárhely, Békés). Ennek az alapján viszont könnyen magyarázható az, hogy a Vincára, Csókára, Tordosra jellemző díszítés Bodrogkeresztúron is fellép. De déli kapcsolatokra utalnak az itt lelt állat-idolok is, amelyeknek analógiái — különösen az átlyukasztott fej alapján — Tordosról ismeretesek.

3

3 A Bodrogkeresztúr—kutyasori, valamint kenézlői síroknak már nem jellegzetesen tiszai, hanem a herpályi leletanyaggal rokon, szinte a korai rézkor formáira emlékeztető kerámiája — amely a kutyasori telep anyagában is feltalálható — egyébként is a megtelepülés aránylag késői voltát bizonyítja. Úgyszintén az is, hogy a kutyasori telepen a tiszapolgári kultúra kúpos madárcsőralakú átfúrt bütykével ellátott töredék is volt található.

3

4 Természetesen 3

0 Csalog .J., FA 3—4 (1941) 1—17 ; Ua., FA 7 (J955) 23- 44. 3

1 Ua., Fa 7 (1955) 36. 3

2 Arch. Ért, 41 (1927) 13 kép 16. 3

3 Roska M., i. m. OXLIII. t, I, 3, 4. ; Átfúrt fejű állat-idolt Erősdről (Ariusd) is ismerünk (László F., Dolg. 2 (1911) 86 kép). 3

1 Arch. Ért, 41 (1927) 12. kép. 5. 3 Folia Archaeologica IX.