Folia archeologica 9.

Patay Pál: A neolithikum a bodrogkeresztúri Kutyasoron

20 Pata y Pál hasonlóan zsugorított csontvázat tartalmaztak,

2

5 addig a bodrogkeresztúriak nyújtottak. A nyújtott csontvázas temetkezés különben is ritka jelenség a Kárpátmedence újabb kőkori és rézkori kultúráinak körében. Az irodalom eddig csak két lelőhelyről említ ugyanilyet. Az egyik a Polgár—basatanyai rézkori temető,

2

6 a másik a marosdécsei (Decia Mure§ului).

2

7 Polgár—Basatanyán a temető idősebb, a korai rézkor idejére eső sírjaiban lehetett ezt megfigyelni. Ez a lelőhely légvonalban 41 km-re fekszik a Bodrogkeresztúr—kutyasoritól, így a kettő között nem csak időben, hanem térben is csekély távolság áll fenn. Felmerülhet tehát az a gondolat, hátha azonos eredetre vezethető vissza e kevésbé szokásos temetkezési módnak mindkét előfordulása. A marosdécsei temetőt is a korai rézkorra keltezhetjük, így nagy időbeli eltérés közte és a Bodrogkeresztúr—kutyasori sírok között sincs. Marosdécsén feltűnő bizonyos keleti elemek előfordulása a sírokban, mint karélyos buzogány, rézárak, okker. Ezek alapján a marosdécsei temető egykori lakosságának keleti kapcsolatai tételezhetők fel. Ebből kifolyólag érdemes lenne kivizsgálni azt is, vájjon a nyújtott csontvázas temetkezésnek a Kárpát-medence területén az újabb kőkor végén való megjelenése szintén nem vezethető-e vissza keleti eredetre. Visszatérve a tiszai kultúra felsőtiszavidéki lelőhelyeinek anyagára, már Tompának feltűnt, hogy sem Bodrogkeresztúr—Kutyasoron, sem Kenézlőn nem keveredik az a bükki kultúra emlékanyagával, holott mindkét lelőhelytől alig 1—2 km-nyi távolságban a bükki kultúra telep-lelőhelyei is ismeretesek (zömmel a Tompa-féle ,,Biikk III" stílussal képviselve). Utóbbiakon viszont hiányoznak a tiszai kultúra emlékei.

2

8 Az 1951. évi ásatás során sem találtam egyetlen egy olyan leletet, amely a bükki kultúrára csak legkevésbé is emlékeztetne. Egyedül a kenézlői anthropomorf edény az, amely a díszítésének és a hengeres nyakkal ellátott négyszögesedő edénytestének alakja alapján (eltekintve a láb- és arckiképzést) teljesen a „Bükk III" stílusba illik bele, mégis feltehetőleg a tiszai kultúra telepéről, vagy a telepén lévő sírból származik.

2

9 Úgyszintén az 1935. évi ásatás leletei között — igaz, hogy csak elvétve — az alföldi vonaldíszes kerámia, vagyis a Tompa által protobiikkinek vélt anyag is megtalálható. 2

5 Arch. Ért. 45 (1931) 80 ; Kiss L., i. h. 7. 2

8 Arch. Ért. 1946—48. 60, XII. t. 1, Kutzián 1., Die Ausgrabungen in Tiszapolgár—Basatanya (Gehöft Basa). Programme et Discours des chercheurs Hongrois à la Conference Archéologique de l'Académie Hongroise des Sciences, Budapest 3—-6 octobre 1955. 72. 2

7 Kovács, St., Cimitirul eneolitic delà Decia Mureçului. AISC (1928—32) 89—101 Kovács I., A marosdécsei rézkori temető. Közi. 4 (1944) 3—21. 2

8 Tompa F., Die Bandkeramik ... 46 ; Ua., 25 Jahre ... 36, 40. 2

9 Tompa F., Die Bandkeramik ... XLI. t. 1. ; Lelőkörülményei sajnos nem tisztázottak. Tompa elsőízben azt említi, hogy több edény társaságában jött elő. (Tompa, F., Über einige ungarländische Denkmäler der prähistorischen Kunst. IPEK 1928. 23). Fettich — az edény megtalálója — a kérdéses lelőhelyen talált anyagból közelebbről csak egy bütykös festett edényt nevez meg, amelynek alakja a kutyasori 1. sír edényeihez áll közel (Arch. Ért. 45 (1931) 80 ; Tompa, F., Die Bandkeramik. . XLI. t. 6). Minden bizonnyal tévedésen alapszik Csalog Józsefnek az az állítása, miszerint feltehető, hogy tiszapolgári jellegű cserepek környezetében került volna elő [Csalog ./., FA 7 (1955) 30]. Tiszapolgári jellegű anyag Kenézlőről nem ismeretes.