Folia archeologica 9.

Mihalik Sándor : Bakonybéli kőedénygyártási próbálkozások

Bakonybéli kőedénygyártás 271 talan, hanem idő- és célszerű. Hollóháza — átmenetileg — válságba jutott és hanyatlóban volt. Telkibányán a regéczi porcellán készítése a nagy mecénás halála miatt elvesztette a nagy sarkallót s özvegye nem tudta többé pártolni. A kassai származású Martiny Sámuel könnyen bírta volna régi nagyságukat visszaadni. De hiába ült a felvidéki kerámiai lehetőségek legnagyszerűbb fészkeiben, ha sem a Károlyiak, sem pedig a Breczenheimek nem nyújtották és nem biztosították részére a nagyvonalú és lendületes munka materiális eszközeit, Tehetetlen szemlélője, hogy Apátfalva, Miskolc, Rozsnyó, Igló gyárai hogyan hódítják a piacot s friss előretöréseikkel miképp bénít ják és zsugorítják a Hegyköz kerámiatermelését. Hiábavalónak bizonyul Martiny nagy tudása, mert kezét lekötötték, alkotási vágyainak szárnyát nyesték s a szakértelem nélküli Breczenheim özvegy, vagy az új tulajdonossá vált Alfons herceg perspektívanélküli. Martiny levele akkor érkezik Bakonybélbe, amikor az ottani apátban már nem ég többé a régi lekesedés tüze. A „Pannon Hegy Gyöngyével" való ígérgetés ezért nem a becsvágyat fokozza, hanem csupán a hasznothajtás számító érdekét helyezi előtérbe. Sárkány és Martiny lelkesedése nem egyidejű, találkozásuk elkésve történt. Munkásságuk emiatt nem ötvöződik össze, Bakonybél nyersanyagszegény is. Ez tulajdonképpen egymagában lehetetlenné és céltalanná tette egy nagyobbszabású gyár létesítését. A Bakonyban és közvetlen közelében működő gyárak sorából Bakonybél így azonnal kiesik, múlttá válik. A pápai gyár még egy évtizedig kiizködik, majd a városlődibe olvad s ettől kezdve a bakonyi gyárak közül csak a városlődi és a herendi munkálkodik tovább a magyar kerámia fejlesztésén. Mihalik Sándor Versuche zum Steingut-Erzeugnis in Bakonybél Das ungarische Kunstgewerbe hat ausser den in Bakony befindlichen Fabriken von Herend, Városlőd und Pápa noch einen vierten Betrieb in Bakonybél. Diese Versuche wurden von Nikolaus Sárkány, Abt des BenediktinerOrdens hauptsächlich aus Existenz-Gründen financiert. Das rauhe Klima versicherte keine Einnahmen der Landwirtschaft, das Vermögen der Forstwirtschaft war unbenützbar und die Steinkohle konnte wogen Transport Schwierigkeiten nicht verwertet werden. Das Jahr 1851 ist als Anfangsdatum der Erzeugung des Bakonybéler Steingutes zu nennen. Rafael Gerlicze war jener Keramiker, der als Fachmann sich bemühte die ständige Erzeugung zu verwirklichen. Der Betrieb behielt seinen geringen Umfang trotz der immerwährenden Versuchen und konnte sich nicht zu einer Fabrik emporschwingen. Der Abt selbst wollte aus ganz geringen Investierungen seinen Nutzen haben. Im Jahre 1853 ging der Betrieb zur Verfertigung jener Krüge über, die zum Transport des Balatonflireder Mineralwassers dienten. Im Jahre 1854 wurde das Verhältnis zwischen dem Abte und Gerlicze wegen der Erfolglosigkeit derart verschlechtert, dass Vanke, ein Köszeger