Folia archeologica 9.

Mihalik Sándor : Bakonybéli kőedénygyártási próbálkozások

266 Mihalik Sándor Az apát nem fogadta el az ajánlatot. Nem szándékozott ilyen nagy összeget befektetésre fordítani, hihetőleg ízlése ellen is volt, hogy Schlesingernek versenyt támasszon. A sok évi kísérletezésbe belefáradva, szétfoszlott reményekkel a kőedénygyártás magasra lendítéséről lemond. Elhatározássá érlelődik benne, hogy Gerliczével véglegesen szakít. Nincs meg már benne a kellő megbecsülés. Elhatározza elbocsájtását s 1854 október 23-án feljegyzi az apátsági naplóba : „Gerliczének kimondtam, hogy munkájával meg nem levén elégedve, jövőjéről gondoskodjék." V Az 1854-es év végén melankolikus hangulat vált úrrá a bakonybéli kőedénygyártó műhelyben. A termelés és a munka azonban nem szakadt meg tartósan s amint kitűnik, Gerliczének újból sikerült továbbra ott maradnia. .Még mindig ő a tulajdonképpeni motor, az örök reménykedő. Nem csügged, mert átfűtötte őt a szerény eredmények ellenére is az alkotó igényesség. Xem hagyja bükni a kőedénygyártás ügyét. Minden gátló körülmény ellenére kötelességének érzi továbbra is a bakonybéli kőedény megteremtését. Még mindig hasznosnak véli a gyártást, bizalommal hiszi, hogy végre mégiscsak sikerülni fog a gyártáshoz megfelelő anyagra bukkanni. 1855. júliusában liíre ment, hogy Szent Gál község határában olyan fehérföldet találtak, amely a finom edények készítésére alkalmas. Sárkány apát ezt az alkalmat is felhasználja, hogy gyárának ezirányú gondján segíthessen. Megkeresésére Tóth József bíró és Gál Imre jegyző július hó 27-én v álaszt szerkeszt „Folyó hó 26-án kelt becses levelére válaszoljuk, hogy azon községünk határában talált fehér földbőli ásatást szívesen megengedjük s próba tétel végett egy szekér földet ajánlunk azon megjegyzéssel, hogy az azt vivő ember magát nálunk jelentvén melléje egy erdő őrzőt rendelhessünk".

2

2 Hihetőleg ennek a felhasználásának köszönhették azt, hogy „darabb időtől Gerlicze keverékje jóformán fehéríti az edények színit". Kosch, a bécsi porcelángyár vegyésze is megvizsgálta Gerliczének az agyagát és elég jónak minősítette. Ezek alapján az 1855-ik év folyamán is működik a gyár. A készpénz gazdálkodási naplók az év második felére vonatkozólag szűkszavúan csupán ezeket jegyezték fel : ,,Kőszegi Superiortól fehér edényért 44 frt. 33% Kr (bevétel). Gerlieze gyárosnak felolvasztásra ezüst két garas. . . lő kr. Söll Na ni fabrika szolgáló béréből 1 f, csizma 6 f. .. Kiadás : 7 frt. Zirczi fésűsnek gyárhozi csont eszközért. . . 1 frt 30 kr Pribila Katinak a gvárbani dolgozásért 2 hétre ... 1 frt 36 kr. Soll Náni szolgálónak fél évre 20 frt."

2

3 Semmitmondó, jelentéktelen adatok —, ugyanakkor, amidőn a bakonybéli kőedénygyártás hatalmas légvára épül. A bizakodás az elért eredménye2

2 A pannonhalmi főapátság levéltárában a bakonybéli apátság iratai között, 2

3 „A Bakonybéli Apátság készpénzbeli Bevételérül és Kiadásárul vezetett számadás 1833. September 14-től kezdve mellynek mássá a Bizonyító levelekkel a Sz. •Mártonyi Gazdasági levél-tárban feltalálható." (1833—1856). A pannonhalmi főapátság levéltárában. Sajnos, a szabadságharc utáni évek számadását nem tartalmazza, csupán az 1856. év második felétől vezetik újra.