Folia archeologica 9.

Mihalik Sándor : Bakonybéli kőedénygyártási próbálkozások

Bakonybéli kőedénygyártás 263 a lehetőségek, a rendelkezésre álló módok csupán ilyen eredmények eléréséi: 1 eszik lehetővé. Fáradságos, serény munkássága csak szerény eredményeket hoz, nem tud kibontakozni teljes nagyságában. Sárkány — nem értvén az ügyekhez — az eredménytelenség láttán egyoldalúlag ítélkezik s mikor Bartheli (ieláz rendtársa Vanke kőszegi fehéredénygyártót már ismételten ajánlotta figyelmébe, elhatározza, hogy bevonja őt is a bakonybéli kőedénygyártásba. 1854. március 6-án maga az apát hozza el magával. Sárkányos óvatos, Vanke ajánlkozásaira egyelőre „mit sem" igér, sőt kimondja, hogy „előbb eredményt kellene itten iátnom". Még húsvét előtt megvásárolja tőle a glasur malmát, azon kötelezettséggel, hogy „Húsvét után 1 hónapot itt fog tölteni vállalatunkat megindítani". Vankenek sikerül Sárkány bizalmát felkelteni és megnyernie, annyival inkább is, mert Vanke szerint ,,a Drehernek 100 tányérból 2—2 Ft 15x100 csészéért 5 Ft, 100 sótartóért, ha elosztva van 5 Ft : egy leveses tálért 8, 10, 12 x. egy becsináltos tálért 6—7 x. s a (többi) fizettetik. Ő egy tányért 15—20 X ron adott el, leveses tálat 50—60 X ron". Vanke működésének kezdete máris sikeres : ,,a kályha némi igazítása után tett is egy tűrhető égetést." Sárkány ezen eredmények alapján — noha eleinte semmit sem ígért — felajánlja neki az ügyvezetést, amelyet szállás, fa és 25 pft-ból álló fizetéssel díjaznak. Vanke hajlandóságot is mutat Bakonybélen maradni, vállalkozna is a gyár vezetésére, csak kevesli a pénzösszeget s 25 helyett 30 Ft-ot kér.

1

6 Most már felerősített személyzettel munkálkodnak a bakonybéli kőedénygyártáson. Az 1854. április 5-i feljegyzésből kitűnik, hogy Vanke munkába állítása ellenére Gerliczc és Müller továbbra is helyeiken maradtak, sőt együtt működnek. Pfenning Ádám városlődi földet és egyéb kellékeket szerez be a gyárnak, április 10-én megérkezik Bognár György, Grünwald Ignác és egy harmadik keramikus is (Theidt?), az április 23-i bejegyzésből pedig arról értesülünk, hogy Albertus Oppe is közreműködik a bakonybéli kőedénygyártás előrehaladásában.

1

7 Miután Grünwald és Oppe a városlődi gyár dolgozói voltak, nyilvánvaló, hogy a bakonybéli kőedénygyártás ebben a szakaszában a városlődi porcelán- és kőedénygyárban nevelkedett és onnan átköltözött munkások kerámiai szakismereteire támaszkodott. Gerlicze, Müller, Vanke, Grünwald és Oppe szakértelme elégséges is lett volna egy valójában jól prosperáló gyár végleges létesítéséhez és kialakításához. A bakonybéli üzem közel is állt ehhez ebben a pillanatban. Személyzeti összeállításában meg is volt erre a lehetőség, — de nem volt kellő minőségű nyersanyaga. A kövér föld hiánya miatt még a munkát is kénytelenek voltak időnként abbahagyni, nem dolgozhattak. Az apátsági napló 1854. május 2-i feljegyzése híven megörökítette, milyen nehézségekkel s munkaakadályokkal küzdöttek, minő fáradozásokkal folyt a munka : „A kocsis meghozott 8 mázsa földet 4 lovon, rossz utakon, szerszámszaggatással s költséggel. Ha ebből ehhe£ vesszük, hogy hasznos munkát tehetett volna itthon, kitűnik, hogy több mint 8 Ft v-ba kerül az út és így fuvarosra nem igen kell sajnálni a pénzt". ,

e Uo. 1854. március 6. és az apátsági napló 1854. augusztus 14-i feljegyzései között. 1

7 Apátsági napló (1854).