Folia archeologica 9.
Mihalik Sándor : Bakonybéli kőedénygyártási próbálkozások
264 Mihalik Sándor Bizony nem is szabad, hiszen a „föld" kérdésén áll, vagy bukik az egész gyártás, az egész üzem, a bakonybéli kőedény sorsa, élete, jövendője. Tudja ezt Sárkány apát maga is, nagyon jól, amikor aggódva fűzi hozzá az apátsági naplóba írt soraihoz a következőket : „Xagvobb baj, hogy kövér föld most sem lévén, embereink nem dolgozhatnak és meggyőződésem erősbül, ha hogy itt alkalmas földet nem lehet találni, az egésszel fel kell hagyni". Még aznap 30 krajcáros napszámmal 2 embert föld ásásra állít be, május 19-e táján 100 pfton átvette 10 évre Haik Náni földjeit, mert kerámia készítésre alkalmas földnek véli. A földkérdés ezzel sincs még megnyugtatóan elintézve és ezért az apát jutalmat helyez kilátásba mindazoknak, akik a gyártáshoz alkalmas földet tudnak neki mutatni. E nehézségeket és bajokat tetézte a Vankéből való kiábrándulás is. Végzett néhány jó szolgálatot, „némi aprólékosságot". 15 Ft-ért „némi öszszekeveréseket tett" ; de sok baj volt vele : „a kemenczébe a léghúzót elrontá". Végül is az apát nem tudott vele megegyezni. A 25 ft-os ajánlatát nem fogadta el. Ennél többet kívánt. A magasabb fizetést Sárkány megadni nem akarta, inert „mi mellett ezen kis szerű vállalatnál folytonos lett volna károm, főkép ha olcsó zúzó és őrlő malomra szert nem tehetek". Nem is tartja már reálisnak a hozzá beadott költségvetést, sőt naívságából felébredve, rájön arra, hogy Vankenak az az állítása, hogy „500 havi költség mellett 800 vfrt-ot fogok bevenni, mese". IV Sárkány bizonyos mértékben megcsalva érzi magát augusztus 14-én, azon a napon, amikor „Eltávozik Vanke kőszegi fehéredénygyártó". Nem tudja feledni, hogy elrontotta a kemence léghúzóját s hogy általában csalódást okozott. Meg is lepődik, hogy ez az ember — alighogy Bakonybélt elhagyta — még ezek után is „Pápán már levelet írt, Schwarzot a malomkészítésre ajánlván, mintha mit sem tett volna". Az 1854-es év derekán ismét nincs tehát irányítója a gyárnak. A kiszemelt vezető véglegesen eltávozott. Igaz hogy Gerlicze továbbra is az üzem kötelékében maradt s újra átvette a vezetést. De ez már nem tekinthető igazi irányításnak. Hiszen éppen vele szemben nyilvánult meg az apát ellenszenve a legjobban, éppen az ő leváltását óhajtotta s ha most megint Gerlicze vette is át a főszerepet, a jobb híján való kényszermegoldás ez csak. A csalódott hangulat, tengődés és bizonytalanság azonban váratlanul rövid ideig tart. Vanke távozásának és a bakonybéli kőedénygyártás gazdátlanságának híre ugyanis gyorsan végigszáguldott a magyar kerámiai gyárakban s alig távozik el Vanke, egy hétre reá, August Leisner porcelánfestő, Dunkel Mihály gyári legény és egy harmadik társuk — mindhármuk a herendi porcellángyár dolgozója — ajánlata ott van a bakonybéli apát kezében. E három herendi gyámok szolgálat-ajánlása örömmel s újra reménységgel tölti el az apátot. Augusztus 20-án fel is szólítja őket, közöljék kívánságaikat s azt, hogy „honnét vennénk a szükséges Pátot ?" 1 8 Két napra reá Horváth Györgyöt akarja kihozatni — bizonyára Pápáról — Bakonybélre „a zúzó malom készítése л-égett s hogy az ide való szerszámokat 1 8 Uo. 1854. augusztus 20.
