Folia archeologica 9.

Mihalik Sándor : Bakonybéli kőedénygyártási próbálkozások

Bakonybéli kőedénygyártás 261 siti az apátot : az jutott eszébe „talán lia nekünk szükséges korsók Nagyságod apátságában is megkészülhetnének. Ezzel a szerzet igen sokat nyerne s a fürdőintézet hitelében kimondhatatlanul emelkednék." Ezért „alázatosan könyörög" az apátnak, „kegyeskedjék a Bakonybéli agyagból néhány korsót készíttetni, a korsók lehetnek egy iezések, 3 meszeles és két iczések, mi itt azokat megpróbálnék, váljon kiállják-e a víz erejét, nem olvasztja-e azokat a víz fel. Ha a próba sikerül, igen sok nyerve lesz".

1

1 Ez a levél, a benne levő ajánlat, az a kilátás, hogy a kőkorsók állandó, egyenletes készítése végre a termelés és az értékesítés, az előre tervezhető állandó gazdasági bevétel lehetőségeit teremti meg az áldozatokkal járó próbálkozások után — újabb ösztönzést adott a reményüket veszni kezdőknek. Újra a fejlesztés érdemessége lépett előtérbe. Az apát április 8-án Pápára megy és a zúzó malom érdekében Schneider mérnökkel értekezik. A mérnök 40 Ft költséggel tervezi az egy kiil- és belső kerék „meg gerendély" felállítását. Sárkány lelkesedésébe a keserűség cseppje csöppen, mert ezért a munkáért Bakonybélen ennek az összegnek háromszorosánál is többet, 130 Ft-ot kértek. De fellelkesül maga Gerlicze Rafael is, mert elérkezettnek látja az időt, hogy nagyobbszerű üzemet építsenek. Tervei egymásután szaporodnak. Az apát nem tudja megérteni és felmérni a helyes igényeket. Ezért végül is annyira megsokalja kérelmeit, hogy május 3-án „Gerliczét újabb s újabb követeléseiért komolyan" megrótta. Ilyen feszült helyzetben kell megértetni az apáttal, hogy a kőedény kemence építése elkerülhetetlen. 1853 július 30-án végre Yeninger megbízást kap, hogy 405 Ft költséggel egy pajtát, 75 Ft-ért pedig a kőedény-kemencét építse meg. Augusztus 8-án Veninger kőműves mester Bakonybélbe érkezik s 8 legényével építkezésekbe kezd. A következő napon az apát maga megy el a téglavetőkhöz, biztatja őket „hogy munkájukkal siessenek s mesterüket siettessék, nehogy a kőművesek elől az anyag elfogyjon". A türelmetlen, gvors eredményt kívánó apát szomorúsága csendül ki az apátsági naplóba írt következő mondatából : „Az eső a kőműveseket délután kiveré". Akárhogy sietteti is a munkát, lassan halad. Ezért október 11-től a kőművesek mellé 6 zirci napszámost is munkába állítanak. Ez a dolgozó kis sereg „pótolja 10 helyét, mint a kőművesek állítják". November 5-re végre elkészülnek a munkák : áll az új kőedény-kemence.

1

2 Újból fellobog a reménykedés lángja a bakonybéli kőedénygyártók körében. 1854. február 7-én Bezerédi prefektustól Pápán Sárkány Miklós a kőedénygyártók számára három szekér fenyőfői homokra engedelmet nyer. Egy hétre reá a gyárában dolgozó Müller bátyjának a kőkorsók iránt levelet 1

1 A jószágkormányzó így folytatja levelét : ,,A tihanyi apátság készpénzzel fizeti ki a korsókat, a fuvar nem kerül sokba, s mind a két apátság szép hasznot fog húzni a korsókból. A fürdő intézet a tihanyi apátságban eddig is ki szokta fizetni mind azt a mit a gazdászat természet, anyagok, vagy fuvarban neki kiszolgáltatott. Csak az utak járhatók lennének, minden esetre személyesen is Nagyságodhoz járulnék abbeli alázatos kérésemmel, a'mit azonban mihelyt lehet, tenni el nem mulasztok." — A pannonhalmi főapátság levéltárában. 1

2 Az 1853. április 8-tól november 5-ig terjedő bejegyzések a Sárkány Miklós által írt „Fragmenta diarii 1853—1854"-ben találhatók a pannonhalmi főapátság könyvtárában.